” Nem a test az éned! A lélek a testben rejlő szikra
Az élőlény – az egyéni lélek – eredeti énje egyáltalán nem azonos a látható anyagi testével. Valódi önazonosságát tekintve minden élőlény transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született, és nem is hal meg. A lelki világban élő lelkek eredeti, lelki testükben vannak ott jelen, az anyagi világban azonban fizikai testet öltenek magukra. A lélek nem hal meg a test halálával, hanem mindig folytatja létezését újabb és újabb testet elfogadva, amíg az odaadás, az istenszeretet-jógája által (prema-bhakti yoga) vissza nem tér a lelki világba Istenhez. A lélekvándorlás fogalmán azt értjük, hogy az anyagtalan lélekszikra életről életre lecseréli anyagi testeit: leveti az addigi, öreg, elhasználódott testét, és újat fogad el helyette. A test tulajdonképpen már az élet folyamán is állandóan szemmel láthatóan változik – míg a lélek ugyanaz marad. A halál során nem történik más, mint hogy a változatlan lélek egy másik testbe költözik.

Lélekvándorlás vagy visszatérés a lelki világba
Az új test elfogadása, milyensége nagymértékben függ attól, hogy az élőlény halála pillanatában mire gondol. Az Isten-hívők ezért is végzik annyira intenzíven lelki gyakorlataikat, hogy a halál pillanatában a tudat a lehető legnagyobb megnyugvással mélyedhessen el Istenben, és az élőlény kikerülhessen a végtelen körforgásból.
A lélekvándorlás körforgásában minden élőlény részt vesz: a növények, az állatok és az emberek is. A szent írások (külön) szerint a növényi életforma egy rendkívül kötött, kiszolgáltatott helyzet, az állati életforma leginkább a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, az emberi életforma azonban különösen kedvező. Az emberi test tiszta, intelligens, konstruktív, kiváltképp alkalmas arra, hogy odaadó szolgálatot végezzünk vele, és imádjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

De miért is fogadott el a lélek testet?
A lélek egykor saját egyéni döntésének köszönhetően került az anyagi világba, az a vágy vezérelte, hogy megtapasztalja az irányító helyzetét, ő maga vezessen. Isten a szabad akarat által lehetővé tette ezt, és ezáltal az eltávolodást a lelki világból, így az élőlény irányításra törekvő vágya teljesült.

Az anyagi világban azonban az a törvényszerűség uralkodik, hogy a testek mulandóak, a lélek pedig vágyai és tettei következtében egy megfelelő, újabb testet kap. A lélek a vágyain túl ugyanis azért kap egy bizonyos testet, mert mentalitása számára az a legmegfelelőbb. A védikus szent írások pl. világosan kijelentik, hogy a hús fogyasztása az emberek számára tilos, a ragadozók számára azonban lehetséges. Isten kegyéből az élőlények következő életükben mindig olyan testet fogadhatnak el, amelyben egy adott cselekedet kevésbé számít bűnnek. Ezért pl. aki sorozatosan megszegi ezt az előírást, olyan testet fogadhat el, mint a ragadozó állatoké.
A védikus szent írások szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik a világban. A lélek az anyagba zuhanásakor először magasrendű testet kap, ám ha ezt anyagi vágyai beteljesítésére használja, akkor lezuhan a legalacsonyabb létformába, egy egysejtű testébe. Kilencszázezer típusú vízi élőlény, kétmillió növényfaj, egymillió-egyszázezerféle rovar és puhatestű, egymillióféle madárfaj, hárommillióféle négylábú, és négyszázezerféle emberi faj létezik. A leesett lélek ezt követően az egyszerűbb testekből fokozatosan, egyesével halad a magasabb szintek felé. Ennek az automatikus lelki emelkedésnek a csúcsán emberi testhez jut. A különféle létformákba történő lélekvándorlás a karma törvényei szerint történik.

A karma törvénye
A karma az ok-okozat, a hatás és visszahatás törvényszerűsége az emberi cselekedetek területén, amely nagyon szövevényes. Alapelve, hogy minden tettünk egy vele egyező súlyú, ránk irányuló következményt von maga után. Ha valakivel jót teszünk, akkor a jövőben (akár későbbi életeink valamelyikében) ugyanolyan jó fog történni velünk. Ha viszont valakinek ártunk, akkor később nekünk is pontosan ugyanolyan ártalmat kell elszenvednünk. Így a saját múltbeli cselekedeteink alakítják ki a jelenlegi sorsunkat, és a jelenlegi tetteink határozzák meg a jövőnket.

A tettek jó és rossz minősítését a szent írásokban fellelhető szabályok határozzák meg, Isten szavai. Isten mindenki szívében jelen lévő formája, a Felsőlélek biztosítja, hogy előbb vagy utóbb (akár sok-sok élet után) mindenki megkapja saját cselekedetei visszahatását.
A lélekvándorlás az ismétlődő születés és halál körforgása, amely a karma törvényén keresztül, mint egyfajta KRESZ-szabályrendszeren keresztül kerül alkalmazásra.”

forrás: http://krisna.hu/tanitasaink/lelekvandorlas/

Rég szerettem volna írni erről a témáról de miközben olvasgattam, ezt a kincset találtam egy kedves barátom tollából aki a “Jóga tiszta forrásból” szerzője is.

Gaura-Kṛṣṇa Dāsa (Dr. Tóth-Soma László):

Bevezetés Patañjali Yoga-sūtrájába Az első fejezet elemző fordítása

Bevezetés

Patañjalinak, a Yoga-sūtra szerzőjének születési körülményei, illetve életének eseményei a régmúlt misztikus homályába vesznek. Valójában nagyon keveset tudunk e kiváló bölcsről, aki a védikus irodalom jógáról szóló tanításait, valamint a transzcendens után kutató bölcsek tapasztalatait e műben összegezte.
Az életét bemutató leírások becslései szerint Patañjali e földi világban a i. e. 4. század és az i. sz. 6. század közötti időszakban élhetett valamikor, jóllehet a történészek, illetve a szanszkrit nyelv tudósai az i. e. 3. évszázad körülre datálják az úgynevezett aforisztikus sūtra-irodalom megjelenését, amelybe aYoga-sūtra is tartozik.
Patañjali személye körül is számtalan vita dúl a tudományos világban annak ellenére, hogy a különböző jógatradíciók önmaguk nem tulajdonítottak e kérdéskörnek túl nagy jelentőséget. Úgy tartják, hogy az indiai történelem során feltételezhetően több személy is élt, akiket Patañjalinak neveztek. Három közülük jól ismert.
Az egyikük a híres nyelvész, aki Pāṇini Aṣṭādhyāyī című, jól ismert nyelvtani munkájához fűzött magyarázatot, melynek címe Mahābhāṣya (a „Nagymagyarázat”),¹ valamint aki összeállította a jógáról szóló, klasszikusnak mondható irodalmi művet, a Yoga-sūtrát. A Yoga-sūtra több kommentátora is (például Bhojarāja a XI. században, valamint Caraka és Cakrapāṇidatta a XVIII. században) ugyanahhoz a Patañjalihoz köti a Yoga-sūtra és aMahābhāṣya megalkotását.²
A másik Patañjali írta a Nidana-sūtra című művet, amely a védikus rituálékról
szóló irodalom tanulmányozásának szempontjából nélkülözhetetlen alkotás.
A harmadik, szintén ezt a nevet viselő személy a sāṅkhya filozófia egyik közismert tanára volt. A történészek véleménye szerint a fent említett három alak különböző korszakokban élt, más-más személyiségek.
Ezzel szemben az indiai hagyomány merőben eltér ettől a véleménytől, s azt állítja, hogy a korábban felsorolt művek egyazon személytől származnak, sőt mi több, további egészségügyi, ájurvédával kapcsolatos értekezéseket is tulajdonítanak Patañjalinak. E hagyomány szerint Patañjali nem közönséges személy volt, hanem Viṣṇu illetve Kṛṣṇa isteni inkarnációjának, Anantaśeṣának a fizikai világban történő részleges megnyilvánulása, aki saját akaratából jelent meg azért, hogy a feltételekhez kötött, e világban fizikai testet öltött élőlények segítségére legyen a lelki felemelkedés útján. .³
Anantaśeṣa a sokezer fejjel rendelkező, kígyó testű inkarnáció, akinek tekervényei alkotta ölében az Úr Viṣṇu megpihen, s aki minden tudás (sarva-jñāna) tárháza. Ő a kígyók előkelő ura, akinek számtalan csuklyája a határtalanságot és a mindenütt jelenlevőséget szimbolizálja. Nagyon sok yogī imádkozva borul le hódolatot ajánlva Kṛṣṇa, Viṣṇu, vagy Anantaśeṣa előtt, mielőtt elkezdené napi jógagyakorlatát.
Így tesz Vyāsa is a Yoga-sūtrához írt magyarázatának invokációjában (4-5. század), amikor így imádkozik:

oṁ namo bhagavate vāsudevāya
yastyaktvā rūpamādyaṁ prabhavati jagato ’nekadhānugrahāya
prakṣīṇakleśarāśirviṣamaviṣadharo ’nekavaktraḥ subhogī |
sarvajñānaprasūtirbhujagaparikaraḥ prītaye yasya nityam
devo ’hīśaḥ sa vo ’vyātsitavimalatanuryogado
yogayuktaḥ ||

„Hódolatomat ajánlom Vāsudevának (Kṛṣṇának, illetve Viṣṇunak) a végső élvezőnek (subhogī), aki eredeti formáját az emberiség és a világ érdekében kegyesen feladva különböző módokon jelenik meg. Így nyilvánul meg a kígyók számtalan, mérget tartó szájjal rendelkező uraként (Anantaśeṣa – Viṣṇu fekhelyéül szolgáló sokezer fejű isteni kígyóként) is, hogy [a tudatlanság] és a szenvedések sokaságát elpusztítsa. Ő minden tudás forrása, akinek alakja, kísérete által körbevéve, makulátlanul tisztán ragyog. Ő az örökkévaló Úr, aki az önmegvalósítás folyamatának (yoga) adományozója és annak tökéletes művelője.” .⁴
A hindu vallási és jógahagyományokban élő legenda szerint.⁵ nem sokkal azelőtt, hogy Patañjali a fizikai világba alászállt, az Úr Viṣṇu — Anantaśeṣa tekervényein pihenve — Śivának, az univerzum pusztulásáért felelős félistennek a csodálatos táncát figyelte. Annyira elbűvölte és elégedetté tette Śiva félisten tánca, hogy transzcendentális teste elkezdett remegni, s az egyre nehezebbé vált Anantaśeṣa számára. Amint a tánc befejeződött, a remegés is nyomban megszűnt, az Úr teste pedig újra könnyűvé vált. Anantaśeṣa meghökkenve kérdezte Urát, mi okozta ezt a rendkívüli változást. A kérdésre válaszolva a Legfelsőbb Úr elmagyarázta neki, hogy az Úr Śiva táncának szépsége és magasztos mivolta hatott rá ilyen drámaian. Csodálattal hallgatva a történteket Anantaśeṣa alázatosan hangot adott annak a vágyának, hogy ő is megtanulhassa a tánc művészetét, amely által elégedetté teheti a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut.
Az Úr Viṣṇura komoly benyomást gyakorolt Anantaśeṣa őszinte vágya, és megjövendölte, hogy egy napon Śiva áldásában részesíti majd szolgálatkész magatartása és odaadása miatt. Ennek köszönhetően a fizikai világban megnyilvánulva Anantaśeṣa áldásában részesítheti az emberiséget azáltal, hogy az önmegvalósítás (yoga) útjára tanítja őket, illetve beteljesítheti vágyát, és a tánc mesterévé is válhat egyben. Ezek hallatán Anantaśeṣa eltűnődött, hogy vajon ki fogadja majd őt fiává, ki lesz az édesanyja.
Ugyanebben az időben egy Gonikā nevű erényes yoginī (a jóga útját gyakorló nő) imákkal fordult az Úrhoz, mert fiúgyermekre vágyott. Gonikā olyan utódot szeretett volna, akinek átadhatja mindazt a tudást és megvalósítást, amelyre a jóga gyakorlása által szert tett. Mivel nagyon aggódott amiatt, hogy idős lévén kevés ideje van már hátra, gyermeke pedig még nem született, elhatározta, hogy imákkal fordul a Legfelsőbb Úrhoz, aki minden vágyat képes teljesíteni. Ennek érdekében egy egyszerű áldozatot ajánlott fel a Napnak, amelyet a Legfelsőbb Úr evilágbeli megnyilvánulásának, s főleg az ő „látóképességének” szoktak tartani. Miután leborult a Nap előtt, áldozati felajánlásként felemelte vízzel teli tenyerét – hisz ez volt az egyetlen ajándék, amire szert tudott tenni –, és egy fiúgyermekért könyörgött hozzá.
Mindezek láttán Anantaśeṣa rögtön megértette, hogy Gonikā megfelelő anya lesz a számára. Amint Gonikā arra készült, hogy felemelje kezét és felajánlja a tenyerében levő kis vizet a Napnak, rápillantott a saját kezére, és megdöbbenve vette észre, hogy egy egészen kis kígyó kúszik benne. Még jobban megrökönyödött, amikor néhány pillanat múlva az apró méretű kígyó emberi formát öltve azonnal a földre borult Gonikā előtt, majd megkérte, fogadja őt gyermekévé. Természetesen Gonikā nagy örömmel a fiává fogadta az apró jövevényt, s mivel az imára kulcsolt kezébe (añjali) az égből pottyant le (pat), Patañjalinak nevezte el a fiút. Gonikā mindaddig szeretettel gondozta a mennyei utódot, amíg az délceg ifjúvá nem cseperedett. A Padma-purāṇa szerint Patañjali fizikai világbeli megnyilvánulása Atri (a hét fő ṛṣi⁶ közül az egyik) és Anasūyā gyermekeként Ilāvṛta-varṣán — a fennkölt szépségű, az anyagi világ mennyei régióiban lévő területen — történt, amelyet félistenek és megvilágosodott személyek népesítenek be. Innét szállt alá e földi világba, hogy az önmegvalósítás útjáról beszéljen.
Az ilyen és ehhez hasonló, legendásnak is tekinthető részletekkel telitűzdelt életrajzi leírások valójában több titkot rejtenek el előlünk, mint amennyit felfednek; ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy Patańjali egy nagyszerű ṛṣi volt, aki azért jelent meg az emberi társadalomban, hogy megossza bölcsességének gyümölcsét azokkal, akik már éretté váltak annak befogadására.
Bármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy a Patañjali által rendszerezett és összefoglalt filozófia, illetve a gyakorlati útmutatások már évszázadokkal korábban is léteztek a védikus jóga-tradíciókban, s útmutatásként, követendő tanításokként jelen voltak valamennyi, önmegvalósításra vágyó szent életében. Ma már senki sem vitatja, hogy a Yoga-sūtra a jógahagyomány legfontosabb elemeinek és gyakorlatainak olyan mesteri módon bemutatott tömör összefoglalása, amelyeknek eredetét könnyűszerrel vissza lehet vezetni az purāṇákon és upaniṣadokon keresztül egészen a Védákig.
A Yoga-sūtra tulajdonképpen egy gyakorlati kézikönyv, amelyet már ősidők óta a rāja-yoga kinyilatkozásának tartanak, amelyet az idők folyamán szent magyarázók fejlesztettek tovább, bontottak ki a szentírások és saját tapasztalataik fényében. Így született meg Vyāsa (4-5. század) Yoga-bhāṣya című magyarázata, Vācaspati Miśra (9. század) ez utóbbihoz fűzött szómagyarázata Tattva-vaiśāradī címmel, a már említett Bhojarāja (11. század eleje) Rājā-mārtaṇḍa című magyarázata, valamint Rāmānanda Sarasvatī (16. század) Maṇiprabhā magyarázata és Vijñābhikṣu (15-16. század) jegyzete, amely aYoga-vārtika címet viseli.
Patañjali Yoga-sūtrája univerzális alkotásnak számít, hiszen az önmegvalósítás különböző aspektusait foglalja magába, miközben a sāṅkhya filozófia egyetemes metafizikai téziseit egyesíti a Bhagavad-gītāban részletesen feltárt bhakti, vagyis a személyes Isten (Īśvara) előtti meghódolás folyamatával.⁷Természetesen a különböző irányzatok képviselői mást és mást emelnek ki a Yoga-sūtrából, nagyobb jelentőséget tulajdonítva egyik tanításának, mint a másiknak. Meg kell értenünk azonban, hogy a Patañjali aforizmáit tanulmányozó bármely iskolához tartozó embernek lehetősége nyílik arra, hogy megtisztítsa az életét és a gondolatait, hogy eltökéltebbé váljon a transzcendens kutatásában és végezetül, hogy közelebb kerüljön Istenhez, saját forrásához, aki Patañjali szerint az élőlény anyagvilágból való felszabadulásának a kulcsa.
A mű négy fejezetből áll. Az első fejezet az úgynevezett Samādhi-pāda, amely a koncentrációról és a lelki elmerülésről szól. Ez a fejezet gyakorlatilag bemutatja a jóga teljes folyamatát, felvillantva a jógi által elérendő végcélt is. A második fejezet, a Sādhana-pāda a jóga-folyamat konkrét, rendszeresen végzendő lelki gyakorlatairól (sādhana) beszél. A gyakorlatokban technikai és tisztán transzcendens, lelki elemek is helyet kapnak. Patañjali e fejezetben fejti ki a kriyā-yoga és az aṣṭāṅga-yoga folyamatait, különös hangsúlyt helyezve a lelki életet gyakorlók életében követendő szabályokra. A harmadik fejezetben, amely a Vibhūti-pāda címet viseli, a jóga megfelelő gyakorlása során esetlegesen jelentkező különleges képességekről hallhatunk. A negyedik fejezet, vagyis a Kaivalya-pāda pedig a végső felszabadulásról (az anyagi világtól való teljes elkülönülésről) szól.
A Yoga-sūtra mindenek előtt az elméleti „felderítőutak” korlátain túlmutat
és szellemi szabadság utáni kutatásban. Ugyanakkor ez az alkotás is – mint minva gyakorlati segítséget is nyújt a lelki den misztikus tudományág, amely túlhalad az érzéki tapasztalat ingoványos határain – minden egyes mondatánál újra meg újra megerősíti kapcsolatát azzal a létfontosságú kérdéssel, amely létezésünk egyetemes értelmét kutatja, és egyben a világi kötelékek és az illúzió alóli felszabadulást keresi. A Yoga-sūtra felhívás az önuralom módszeres elérésére, amely olyan magasságokig emelkedik, mint az önmagunk megismerése, s az eredetileg végsőkig tiszta lényünknek az Örökkévalósággal és Istennel való odaadó találkozása.

Néhány szó a Yoga-sūtra e fordításáról

Az e kiadványban található fordítás magyarázó jellegű, amelyben az egyes szanszkrit kifejezések fordítását a jógahagyományoknak megfelelően adjuk meg. Amellett, hogy a fordítás az eredeti szöveget hűen adja át, az (egyszerű zárójelekben) olyan jelentések is megtalálhatók, amelyek az adott szövegrész, illetve kifejezés jobb megvilágítását célozzák. A fordításban a [szögletes zárójelen] belül pedig olyan információ, illetve szöveg található, amely közvetlenül az adott sūtra szövegében nem található meg, de amely az a) előző sūtrákból, vagy b) a szövegkörnyezetből, illetve c) a fordítói és a gyakorlati hagyományokból következik. Reménykedem benne, hogy e fordítás minden olvasóm elégedettségére szolgál majd, s tényleges bepillantást nyújt a Yoga-sūtra első fejezetének titokzatos világába.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik szakmai tudásukkal segítették e fordítás megszületését: Dr. Ruzsa Ferenc indológus-filozófusnak, az ELTE docensének, Jeney Rita (Amṛtānanda Devī Dāsī) indológus-régésznek, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola szanszkrit-tanárának, valamint Csadó Szilviának, aki a szanszkrit szöveg editálását végezte.
Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom Lelki Tanítómesteremnek, Śrīla Śivarāma Swami Mahārājának, aki az önmegvalósítás útjára vezetett, s azóta is kísér rajta töretlenül.

Első fejezet
SAMĀDHI-PĀDA
Tanítás a lelki tökéletességről

I. 1–4. A jóga célja és hatása [A Yoga-sūtra tartalmának összefoglalása]

1. sūtra
atha yogānuśāsanam
Most következzék a jóga tanításainak [előző korok hagyományai alapján történő] magyarázata.
2. sūtra
yogaś citta-vṛtti-nirodhaḥ
A jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése.
3. sūtra
tadā draṣṭuḥ svarūpe ‚vasthānam
[Ha ez megtörtént] akkor a Látó (az egyéni lélek) saját [eredeti] formájában helyezkedik el.
4. sūtra
vṛtti-sārūpyam itaratra
Más esetben [az egyéni lélek] az anyagi tudatfolyamatok [aktuális] változásaival azonosul.

I.5-11. Az anyagi tudat, vagyis a citta állapotainak, sajátos változásainak típusai (a vṛttik típusai)

5. sūtra
vṛttayaḥ pañcatayyaḥ kliṣṭākliṣṭāḥ
Az anyagi tudatfolyamatok (vṛttik) állapotai ötfélék lehetnek. [Ezek] fájdalmasak, vagy olyanok, amelyek nem okoznak szenvedést.
6. sūtra
pramāṇa-viparyaya-vikalpa-nidrā-smṛtayaḥ
[A vṛttik öt csoportja] az érvényes ismeret szerzése, a téves ismeretszerzés, a fogalomalkotás [és ábrándozás], a (mély)alvás és az emlékezés.⁸
7. sūtra
pratyakṣānumānāgamāḥ pramāṇāni
Az érvényes ismeret megszerzésének [módszerei] 1) az érzékszervi tapasztalás 2) a következtetés és 3) a szent hagyományok [múltból]alászálló tanításai.
8. sūtra
viparyayo mithyā-jñānam atad-rūpa-pratiṣṭham
A téves ismeretszerzés (viparyaya) olyan hamis tudás[t eredményez], amely nem felel meg [a tárgy valódi] jellegének és megjelenésének.
9. sūtra
śabda-jñānānupātī vastu-śūnyo vikalpaḥ
A fogalomalkotás [az anyagi tudatban bekövetkező olyan változás (vṛtti)], amely a szóbeli tudásból következik, és amely e közölt információtárgyának távollétében jön létre.
10. sūtra
abhāva-pratyayālambanā vṛttir nidrā
A mélyalvás az anyagi tudat (citta) olyan állapota (vṛtti), amely a nemlétezés tapasztalásán alapul [s amelyben az anyagi tudat működésemegközelítőleg és ideiglenesen szünetel].
11. sūtra
anubhūta-viṣayāsaṁpramoṣaḥ smṛtiḥ
Az emlékezés valamely [korábban] tapasztalt tárgy [vagy körülmény, illetve benyomás, anyagi tudatból történő] el nem vesztése.

I. 12–16. Az anyagi tudatállapotok (vṛttik) megfékezésének (nirodha) eszközei

12. sūtra
abhyāsa-vairāgyābhyāṁ tan-nirodhaḥ
[A fent említett anyagi tudatfolyamatok] rendszeres gyakor-lással és [az érzéktárgyakról való] lemondással [illetve a tőlük valóelkülönüléssel] megfékezhetők.⁹
13. sūtra
tatra sthitau yatno ‚bhyāsaḥ
Ezek közül a gyakorlás a[z anyagi tudatfolyamatok] megfékezett és szilárdan stabil állapotának fenntar-tására tett folyamatos erőfeszítés.
14. sūtra
sa tu dīrgha-kāla-nairantarya-satkārāsevito dṛḍha-bhūmiḥ
Ez [a gyakorlás] akkor áll szilárd talajon [és akkor vezet megfelelő eredményre], ha hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül, nagyfigyelemmel (s a téma iránti odaadással) és szorgalommal végezzük.
15. sūtra
dṛṣṭānuśravika-viṣaya-vitṛṣṇasya vaśīkāra-saṁjñā vairāgyam
A lemondás az a tiszta és szabályozott tudatállapot, amelyben [az ember] legyőzi a „látott” [az érzékekkel közvetlenül tapasztalható evilági]és a „hallott” [a Védák által kinyilatkoztatott túlvilági, mennyei]¹⁰ élvezetek iránti szomját.
16. sūtra
tat paraṁ puruṣa-khyāter guṇa-vaitṛṣṇyam
E [lemondás (vairāgya)] legmagasabb rendű formája az, amikor a lélek (puruṣa) felismerése [megtapasztalása és a róla szóló tudás]következtében a fizikai világ (a) élvezetére való vágy teljesen megszűnik.

.

I. 17–20. Az anyagi tudatfolyamatok (citta-vṛtti) megfékezésének formái és osztályai

17. sūtra
vitarka-vicārānandāsmitā-rūpānugamāt saṁprajñātaḥ
A saṁprajñātában [amely a meditáció gyakorlása és a lemondás által elért racionális és szabályozott tudatállapot] a [meditációs tárgy] durvafizikai szintű mérlegelő analízise (vitarka), ugyanakkor annak finomfizikai szintű elemzése (vicāra), valamint a[z ezekből származó]boldogságot tapasztaló anyagi Én, illetve öntudat (asmitārūpa) van jelen.
18. sūtra
virāma-pratyayābhyāsa-pūrvaḥ saṁskāra-śeṣo ‚nyaḥ
A[z anyagi én (asmitārūpa)] megszűnésének felfogását gyakorolva [a jógi eljuthat] egy másik, a racionálison túli tudatszintre (asaṁprajñāta),amelyen a korábban említett tényezők [a meditációs tárgy durva fizikai szintű mérlegelő analízise (vitarka), ugyanakkor annak finomfizikaiszintű elemzése (vicārā), valamint az ezekből származó boldogságot tapasztaló anyagi Én, illetve öntudat (asmitārūpa)] csupán a tudatalattilenyomatok (saṁskāra) formájában maradnak fenn.
19. sūtra
bhava-pratyayo videha-prakṛti-layānām
Az anyagi létezés öntudata az anyagi természetben elmerülő [hétköznapi élőlényekre] és a durva fizikai testtel nem rendelkező [mennyeilényekre] is jellemző.¹¹
20. sūtra
śraddhā-vīrya-smṛti-samādhi-prajñā-pūrvaka itareṣām
Mások számára [akik nem kötődnek az anyagi öntudatuk fenntartásához] az igaz tudás a hiten, a bizalommal teli, hősies törekvésen, afigyelmen (és emlékezésen), valamint a teljes lelki elmerülésen (samādhi) keresztül nyilvánul meg.

I. 21–23. Az anyagi tudat (citta) megfékezését segítő tényezők

21. sūtra
tīvra-saṁvegānām āsannaḥ
Ez [az igaz tudás és a tökéletesség] közel van azokhoz, akik lelkesen és állhatatosan törekednek [s akiknek gyakorlása] intenzív és szigorú.
22. sūtra
mṛdu-madhyādhimātratvāt tato ‚pi viśeṣaḥ
[Attól függően, hogy gyakorlataikat] enyhe, közepes vagy erős intenzitással végzik, még közöttük is lehetnek sajátságos különbségek.
23. sūtra
īśvara-praṇidhānād vā
Vagy [tartozzon valaki a jógik bármelyik kategóriájába] az Isten iránti odaadással eléri a célt.

I. 24-28. Az Īśvara (Isten) jellemzői

24. sūtra
kleśa-karma-vipākāśayair aparāmṛṣṭaḥ puruṣa-viśeṣa īśvaraḥ
Az Īśvara (Isten) olyan [transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező] sajátos Személy (Puruṣa), akit nem érintenek meg a szenvedés[tkiváltó tényezők], sem pedig az anyagi tettek és azok visszahatásai, s akit semmiféle [fizikai születésbe kényszerítő] hatás nem befolyásol.
25. sūtra
tatra niratiśayaṁ sarvajña-bījam
Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.
26. sūtra
sa eṣa pūrveṣām api guruḥ kālenānavacchedāt
Mivel nem korlátozza az idő, ő az ősöknek [és a régi korok tanítóinak] is a tanítómestere.
27. sūtra
tasya vācakaḥ praṇavaḥ
Őt fejezi ki a szent oṁ szótag.
28. sūtra
taj-japas tad-artha-bhāvanam
A[z oṁ szótag] folyamatos ismételgetése közben annak jelentését (az Īśvarát) a tudatban kell tartani.¹²

I. 29–32. Az anyagi tudatfolyamatok (citta-vṛtti) szabályozását akadályozó tényezők és velejáróik

29. sūtra
tataḥ pratyak-cetanādhigamo ‚py antarāyābhāvaś ca
Ennek köszönhetően még a belső tudat [a lélek eredeti tudata] is elérhető, [melynek következtében] az akadályok is eltűnnek.
30. sūtra
vyādhi-styāna-saṁśaya-pramādālasyāvirati-bhrānti-darśanālabdha-bhūmikatvānavasthitatvāni citta-vikṣepās te ‚ntarāyāḥ
Az anyagi tudatot szétszórttá tevő akadályok a betegség, a mentális tompultság, a kétség (döntésképtelenség), a hanyagság, a lustaság, amértéktelenség (és a lemondás hiánya), a csapongó érzékek [okozta hibás tapasztalás], a cél [és egyfajta szilárd helyzet] el nem érése,valamint az instabilitás [vagyis a már elért cél, illetve helyzet stabil fenntartására való képtelenség].
31. sūtra
duḥkha-daurmanasyāṅgam-ejayatva-śvāsa-praśvāsā vikṣepa-sahabhuvaḥ
[Az anyagi tudat szétszórtságának] velejárói a boldogtalanság (szenvedés), a lehangoltság, a végtagok remegése [illetve nyugtalansága],valamint a szabálytalan be- és kilégzés.
32. sūtra
tat-pratiṣedhārtham eka-tattvābhyāsaḥ
Ezek leküzdésére az Egy Igazság[ra irányított meditáció] rendszeres gyakorlása [vezet el].

I. 33–40. Az anyagi tudatfolyamatok (citta-vṛtti) megfékezését segítő további eszközök

33. sūtra
maitrī-karuṇā-muditopekṣaṇāṁ sukha-duḥkha-puṇyāpuṇya-
viṣayāṇāṁ bhāvanātaś citta-prasādanam
Aki önmagában kifejleszti a boldogsággal szembeni barátságosságot, a szenvedés iránti együttérzést, az erényesség irányában tanúsítottörömöt, valamint az erkölcstelenséggel szembeni kiegyensúlyozottság tulajdonságait, annak tudata megtisztulttá, lecsendesültté [válik].
34. sūtra
pracchardana-vidhāraṇābhyāṁ vā prāṇasya
[A tudat lecsendesült állapota opcionális lehetőségként] a légzés kibocsátása és visszatartása [tehát a légzésszabályozás] által is elérhető.
35. sūtra
viṣayavatī vā pravṛttir utpannā manasaḥ sthiti-nibandhanī
Ez [a lecsendesült tudat] úgy is elérhető, hogy az elmét (manas) egy érzéktárgyra irányítva szilárd (mozdulatlan) állapotba hozzuk.
36. sūtra
viśokā vā jyotiṣmatī
Vagy [az elme stabilitása azáltal is elérhető, hogy az elmét] a lélek szenvedés nélküli sugárzó természetére összpontosítjuk.
37. sūtra
vīta-rāga-viṣayaṁ vā cittam
Vagy akkor is [ez történik, ha a jógi] a tudatát szenvedélytől és ragaszkodástól mentes tárgyra [rögzíti].
38. sūtra
svapna-nidrā-jñānālambanaṁ vā
[Az anyagi tudat (citta) lecsendesülése azáltal is elérhető, ha annak állapota] az álommal teli alvás és a mélyalvás tudatállapotairól szólóismereten [és az erről szóló meditáción] alapul.
39. sūtra
yathābhimata-dhyānād vā
Ehhez hasonlóan [az anyagi tudat kiegyensúlyozottsága a jógi által] kiválasztott és a hagyomány által jóváhagyott bármilyen [tudatistabilitást elősegítő] tárgyra rögzített meditációból [is származhat].
40. sūtra
paramāṇu-parama-mahattvānto ‚sya vaśīkāraḥ
[Ily módon] a jógi tudatának hatalma az atomok szintjétől (paramāṇu) a teljes univerzális megnyilvánulásig (parama-mahat) mindenrekiterjed.

I. 41-44. A megtisztuló tudat szilárd állapotainak típusai

41. sūtra
kṣīṇa-vṛtter abhijātasyeva maṇer grahītṛ-grahaṇa-grāhyeṣu
tat-stha-tad-añjanatā-samāpattiḥ
A [meditáció közben] lecsendesülő tudat elmerül a meditáció tárgyában, és egy áttetsző, hibátlan kristályhoz hasonlóan [amely bármelyhozzá közel kerülő tárgy színét felveszi] ő is felveszi annak tulajdonságait. Ebben a módosult tudatállapotban (samāpatti) az érzékelő (ajógi), az érzékelés folyamata és annak tárgya szinte eggyé válik [s a jógi számára végül megszűnik minden, a meditációja tárgyán kívül].
42. sūtra
tatra śabdārtha-jñāna-vikalpaiḥ saṁkīrṇā savitarkā samāpattiḥ
Amikor [az anyagi tudat lecsendesült] állapotában a durva fizikai [tartományba eső meditációs tárgy] elemzésével kapcsolatos szavak, illetveazok jelentése (tehát maga a tárgy), valamint az általuk képviselt tudás létrehozta fogalomképek együttesen játszanak szerepet a tudat[meditáció során történő] átalakulásában, azt savitarkā (elemző gondolkodással együtt járó s durva fizikai szintre épülő) samāpattiḥnaknevezik.¹³
43. sūtra
smṛti-pariśuddhau svarūpa-śūnyevārtha-mātra-nirbhāsā nirvitarkā
Amikor [e folyamat során] az emlékezet [és a tudat] teljesen megtisztul, úgy tűnik, mintha nem létezne a saját formája, hiszen a tudatbanegyedül csak a [meditáció] tárgya van jelen. Ez a nirvitarkā (az elemző gondolkodás folyamatát már mellőző durva fizikai szintű) samāpatti.
44. sūtra
etayaiva savicārā nirvicārā ca sūkṣma-viṣayā vyākhyātā
[A savitarkā és a nirvitarkā-samāpatti bemutatásával] a savicārā- és a nir-vicārā-samāpattit is bemutattuk, ame-lyek [az előzőekhez hasonlóan,de] a finomfizikai tartományban jönnek létre.¹⁴

I. 45-51. A samādhi két típusa

45. sūtra
sūkṣma-viṣayatvaṁ cāliṅga-paryavasānam 2.
A finom tartomány[ban történő meditáció] akkor ér véget, amikor [a meditáció tárgya] már csak megnyilvánulatlan és differenciálatlan(aliṅga) anyagi jellemzőkkel rendelkezik.¹⁵
46. sūtra
tā eva sabījaḥ samādhiḥ
Az eme [a sarvitarkā-, a nirvitarkā-, savicārā- és nirvicārā-samāpatti] folyamatok által létrejött tudatállapotok valójában csak a maggal (anyagiokkal) rendelkező [illetve arra épülő] sabīja samādhi [kategóriájába tartoznak].
47. sūtra
nirvicāra-vaiśāradye ‚dhyātma-prasādaḥ
A nirvicāra-samāpattiban való jártasságnak köszönhetően [az intelligencia kitisztul, s] megnyilvánul a lelki önvaló [a valódi én] ragyogása.
48. sūtra
ṛtaṁbharā tatra prajñā
Ebben az állapotban [a jógi eléri azt] a bölcsességet, amely az igaz tudást hordozza.
49. sūtra
śrutānumāna-prajñābhyām anya-viṣayā viśeṣārthatvāt
Ez a bölcsesség sajátos jellege (tárgya és célja) miatt különbözik mind a hal
lás [az érzékszervek],¹⁶ mind pedig a logikai következtetések által megszerzett tudástól.
50. sūtra
taj-jaḥ saṁskāro ‚nya-saṁskāra-pratibandhī
E [nirvicāra-samāpattiban megnyil-vánuló] bölcsességből születő tudati lenyomat legátol minden más [anyagi tettek és gondolatok által, vagyakár a savitarkā, nirvitarkā és savicārā samāpatti által létrehozott] tudati lenyomatot.
51. sūtra
tasyāpi nirodhe sarva-nirodhān nirbījaḥ samādhiḥ
Amikor ezek [a nirvicāra-samāpatti során keletkező rendkívül finom, de még anyagi tudati lenyomatok] is megszűnnek, azt maggal (anyagiokkal, illetve alappal) nem rendelkező, nirbījaḥ samādhinak [nevezzük].
iti pātañjala-yoga-sūtre prathamaḥ samādhi-pādaḥ samāptaḥ
Így végződik Patañjali Yoga-sūtrá-jának első fejezete, melynek címe „a lelki tökéletességről”.

sére is utalhat.

Születés, öregség, betegség, halál, az élet állomásai ebben a világban. Az idő befolyása alatt pedig szépen lépkedünk előre. Minden nappal közelebb az elkerülhetetlen utolsó állomáshoz.

Az emberek becsukják a szemüket, fülüket, amikor ez szóba kerül. Nem akarunk tudatosak, lenni arról, ami elkerülhetetlenül közeledik. Miért? Miért jó tudatlanságban élni?

Az emberek nem tudatosak a mindennapjaikban arról mi is a helyzet valójában. Minden túl „szép” odakint. Még én is aki, nap, mint nap emlékeztetem magam a világ valódi arcára, tudom elfelejteni a fontosságát annak, hogy tudatosan használjam a rendelkezésre álló időt. Okosan kihasználni az ebben a világban töltött időt és tudást szerezni arról, ami a valóság a MATRIX-on túl.

Itt a kórházban jobban azonosulnak az emberek ezzel az igazsággal és az arcukon az aggodalom. MI LESZ? Rengeteg kérdés. MIÉRT ÉRDEMLEM EZT? Stb. Nincs válasz és a tudatlanságban a szenvedés megmarad.

Mikor bejöttem ide, megcsapott ez a negatív energia. Az emberek szenvedése és aggodalma. Zavart. Aztán egy más oldalról kezdtem nézni és inspirált az, hogy tudom mi a valóság és ez csak egy emlékeztető számomra, hogy ezek a dolgok engem is érintenek, és hogy nincs idő. Az emberi élet nem arra való, hogy az ostobábbnál ostobább dolgokkal elherdáljuk a drága időt, amit arra használhatnánk, hogy kiemelkedjünk ebből, szörnyű szituációból. Születés és halál örök körforgásából ahol a boldog pillanatok száma is nagyon kevés miközben az anyagi energia mindenféle szenvedés formájában csapkod minket. Lépni kell és kihasználni az időt! Tudást szerezni arról, hogy van ennél több.

http://nitayoga.com/joga-inspiracio-az-eletmod-es-szemleletvaltasra-ami-megvaltoztathatja-a-vilagot/

Média által manipulált, lebutított, droidok vagyunk!

Mi lenne vajon Magyarországgal ha hirtelen mindenki kikapcsolná a TV-t és kidobná a sok hulladék újságot ami semmiről nem szól, és elkezdenének az emberek értékes dolgokat OLVASNI. A sok agyhalott magyar hirtelen nem is lenne olyan befolyásolható. Elkezdenének az emberek GONDOLKOZNI maguktól, lehet kicsit tisztábban látnánk a dolgokat, letisztulna mi érték, és minem.
Mindenki szép világra vágyik ami nyugodt, békés, az embereknek csupa jó tulajdonságaik vannak, jó szándékúak egymással, segítőkészek, morálisak, józanok.
De ez a világ sosem lesz addig amíg IRÁNYÍTVA vagyunk ostoba, korrupt, pénzhajhász, rajtunk meggazdagodott Idióták által.

Ne változtasd meg a világot, változtasd meg a saját életed!
Ne nézz TV-t.
Ne vegyél szemét újságot.
Olvass minden nap önmegvalósítással foglalkozó dolgokat!
Keresd azok társaságát akik valódi értéket képviselnek.

Törekedj azokra a dolgokra amiket Te is szeretnél magad körül.
- Béke- legyél békés és türelmes
- Nyugalom - légy nyugodt másokkal és tedd nyugodttá a környezeted.
- Nem szeretnél erőszakot - ne légy erőszakos se másokkal sem az állatokkal.
- Tolerancia - Lágy toleráns másokkal
- Kedvesség - Légy kedves másokkal
- Önzetlenség- ne lágy önző Te sem
- Mohóság- Ne lágy mohó és irigy

Mikor ezeket a lépéseket megtesszük magunk körül, akkor a világunk változni kezd.
Ennyi!

Ez a kijelentés is kicsit elfogultnak hangzik! Mint például a ” Yoga will save the world! “ De a kijelentés kicsit sem túlzás.

Miért is? A JÓGA ( és most itt a hiteles, a jóga valódi értékét és üzenetét hordozó jógáról beszélek) célja , az, hogy a tudatunkat felemeljük egy magasabb szintre, egy transzcendentális szintre, amelynek az lesz a hatása, hogy személyiségünk egy csodás pozitív változáson megy keresztül. Másképp fogunk nézni a világra, más motivációi lesznek a cselekedeteinknek.Más minőségű eredményeket fogunk elérni.

Olyan tulajdonságokat fogunk kifejleszteni amilyenről csak álmodunk. Amikor a történelem nagy személyiségeit vizsgálgatjuk mint Jézus,Assisi Szt Ferenc , Gandhi, Buddha, Diogenész, Srila Prabhupada és sorolhatnánk a nagy szentek, jógik, filozófusok sorát. Ezek a személyiségek mind a lelki gyakorlatok által érték el azt a tökéletes állapotot, amiben örökké boldogan éltek és példát mutattak mindenkinek, hogy mit is jelent egy Tökéletes Ember.

Mindenki szeretne egy szép világban élni, ahol béke van, egyetértés, tisztaság, erőszakmentesség, egymás tisztelete, szeretet és tolerancia.

Mindig panaszkodunk, hogy milyen világban élünk. De nem vesszük észre, hogy a világot mi alkotjuk és a világ a tükörképe annak amik mi vagyunk belül.

A világ akkor fog változni amikor az emberek nem a külső körülményeket, és a másik embert akarják megváltoztatni, hanem önmagukat.

A világ ezután saját maga megváltozik.

A jóga gyakorlása olyan tudást ad és olyan folyamatokat, gyakorlatokat ad, amellyel az ember automatikusan kifejleszti ezeket a csodás tulajdonságokat mint alázat, tisztelet, hála, tisztaság, becsület, erőszakmentesség, kitartás,

Ez egy nagyon szép leírása annak, hogy milyen tulajdonságokat kell elérni az embernek és milyeneket kell elhagyni. A jóga gyakorlásával és az életmód és filozófia követésével fokozatosan fel tudunk emelkedni erre a szintre. Milyen jó is lenne ha az emberi társadalom csak ilyen személyekből állna. :)

Bhagavad Gíta 1-3. vers

A Magasztos Úr szólott: Félelemnélküliség, léttisztítás, a lelki tudás művelése, adományozás, önszabályozás, áldozatok végrehajtása, a Vedák tanulmányozása, vezeklés, egyszerűség, erőszak nélküliség, igazmondás, mentesség a haragtól, lemondás, békesség, idegenkedés a hibakereséstől, könyörületesség, mentesség a kapzsiságtól, kedvesség, szerénység, rendíthetetlen elszántság, életerő, megbocsátás, kitartás, tisztaság, valamint mentesség az irigységtől és a becsvágytól - óh, Bharata fia, ezek a transzcendentális tulajdonságok az isteni természettel megáldott ember jellemzői.

Az ilyen személy tudatos a karma törvényeiről is. Ami röviden azt jelenti, hogy tudatos arról, hogy amit tesz annak annak lesz visszahatás önmagára. Ha valami jót tesz, akkor vele is jót fognak tenni, Ha valami rosszat , akkor az visszaszáll rá is.

http://nitayoga.com/karma-hiszel-benne-vagy-nem/

Képzeljük el ha minden ember felemelkedni ere a szintre, hogy érti ezt az egyszerű univerzális törvényt. Nem lennének háborúk, erőszak, lopás, stb.

Ezt a megértést és tulajdonságokat fejlesztik ki a jóga gyakorlói!

Ilyen emberi lényekkel akarunk együtt élni!

Minden embernek meg van a választása, hogy akar e egy szebb világban élni olyan embertársakkal, akik egy értékrendben és céllal élnek együtt békésen és boldogan.

Tedd meg az első lépést azzal, hogy tudást szerzel arról mi is a jóga és milyen csodás dolgokat érhetsz el először magadban és utána a környezetedben.

http://nitayoga.com/joga-inspiracio-az-eletmod-es-szemleletvaltasra-ami-megvaltoztathatja-a-vilagot/

Om Tat Sat

Buddhi Yoga & Yoga Ladder

Krsna’s is talking about Buddhi Yoga in Bhagavad Gita. Buddhi means basically the process of Sadhana Bhakti; wherein you’re trying to through practice engage the body, mind and word in Krsna’s service.

So then in the Gita, this gives three aspects of the Buddhi Yoga, it’s a combination of Karma, Jnana, Dhyana and Bhakti.

So the whole process is Devotional Service but Devotional Service may not be the prominent element in our lives. Means it is that’s why we’re doing everything but it maybe not what we’re always thinking about or doing. That’s why it’s called Sadhana because when someones on the platform of Prema then you can say, “this is solid Devotional Service” because all you do is think about Krsna, all you do is serve Krsna, there’s nothing that’s not on that platform. But Sadhana means that you’re practising to get to that platform, because Love for Krsna that’s the actual platform.

So then in this, Buddhi Yoga covers the whole spectrum up to there because Karma will be the prominent element in the beginning because that’s where your focus is on performing the activities of Devotional Service.

As you become expert in those activities then the Jnana part starts to come up in that we start to focus on

“ OK I’m able to do the activity but what’s behind the activity?”

“ Why do all the activities work?”

“ How to improve the quality of the activity?”

Watching the modes of nature work. All the different levels of consciousness, all this.

So the activity stays the same so you wont really see any difference between the Karma Yoga and Jnana Yoga.

The difference will be in where your focus will be? Once you become expert in something then you don’t have to focus on it so much. Means, once your practiced at it, you know like a baby when they get up they have to focus on each step but after a while you don’t even think while you walk. You think of something else you don’t think of walking. So that’s the point, is that the activity, instead of focusing just on the activity your focusing on what’s functioning behind the activity? The metaphysics? The Philosophy? You know these kinds of things.

Dhyana means now the point is, got to where you’re focusing more on Krsna. It means your able to remember him, think of him more and that so you may perform the activity, Karma activities or not? You may use the elements of Jnana as an inspiration to remember Krsna or not? And so that’s there and when that meditation becomes fixed in Samadhi then the next stage is Prema.

So here we can see what Krsna’s talking about in the Gita. He’s saying

“Perform your duty” That’s Karma Yoga.

“In Knowledge” That’s Jnana Yoga.

“Thinking of me” That’s Dhyana Yoga.

“And doing it for me” That’s Bhakti Yoga.

So that theme comes up all throughout the Gita, he’ll explain something and show how it connects to that. The body, the mind, and words are all trying to be connected. So here we have body, you could look at it this way, body is Karma because it’s the body that does the activity. Then words means the intelligence, Prabhupada mentions “ You can tell if someone is intelligent or not by what they speak”. If they don’t speak you can’t tell. Because the intelligence is in charge of the senses, so of all the senses that represents the intelligence it’s the speech because if its functioning it works nicely. And then the mind means the meditation, the Dhyana, the emotion, the needs, So that powers the other two. So Karma, Jnana and Dhyana cover body, mind and words.

So this is what the Gita is showing, this is what is important. And Bhagavatam carries this on by showing how different personalities throughout time have done this. How they have perfected their lives through this process. Some we see are more in Karma, some in Jnana, some in Dhyana and some elevated more to the Devotional aspect, it becomes more prominent.

- HH Bhaktividya Purna Swami

05 July 2007, B Manor - Dynamics of Vedic Social Psychology - Part 3