Oktatóképzés

 

Jógaoktatói képzés a NitaYoga Központban.

12

Kis segítség a képzések közötti útvesztőben:

https://www.facebook.com/notes/kiss-zolt%C3%A1n-nitai-yoga-/j%C3%B3gaoktat%C3%B3-k%C3%A9pz%C3%A9sek-labirintus%C3%A1ban-elveszve/764248933664386

Képzésünk 200 órás nemzetközi  (Yoga Alliance International )  hatha jóga diplomát ad, amellyel a világ minden részén tarthatsz órákat. Regisztrációt is kérhetsz a YAI weboldalán mint okleveles tanár. A világ nagy részén ez az egyetlen típusú diploma amellyel órákat adhatsz hivatalos jógatermekben.

YAI Emblem_Fbook

skmbt_c35212021014030                                      14429210_1194640137266603_475360308_n

 

 

 

 

A 200 óra egy része elméleti, másik gyakorlati órákból áll össze.

A képzés egyedülállósága, hogy flexibilisen alakul a diák képességeihez és haladási tempójához. A vizsga letételére 8 hónap áll rendelkezésre  Bármikor becsatlakozhatsz a tanfolyam aktív csapatába, mivel az elméleti oktatás mint távoktatás is működik. Az elméleti előadások megtekinthetők az oldalamon, így bármikor meghallgathatóak, kijegyzetelhetőek: http://nitayoga.com/eloadasok/ 

A könyveket és írásos anyagokat minden diák megkapja, és otthon, amikor időd van, készülsz a 20-30 oldalas elméleti szakdolgozat megírására. A vizsga a szakdolgozat megvédése. Segítséget pedig a két hetente folyamatosan megtartott képzéseken kapsz, ahol felteheted a kérdéseidet, és mindenre választ adok.

Az általam használt és ajánlott könyvek: http://nitayoga.com/konyvek/

Minden második hétvégén van tanfolyam a NitaYoga Központban. Péntek este 19:45 – 21:30-ig), és vasárnap délelőtt, 8:45-től 12.30-ig.

A tanfolyam egy részében megvitatjuk az aktuális kérdéseket, majd a gyakorlati rész következik. A gyakorlati órákon elsajátíthatod az óratartás technikáját, és megtanulod alkalmazni az elméletben megtanultakat. A diploma megszerzéséhez pedig egy sikeres vizsgaórát kell tartanod a jógaterem vendégeinek.

10923529_1006133816067806_8429855931378307042_n

A 200 óra összeállítása

– Gyakorlás az órákon

– Jógafilozófia

– Anatómia

– Oktatáselmélet

– Életmód

– Óratartási gyakorlat

– Igazítás

– Pranajama

– Gyakorló órák vendégeknek

– Vizsgák

A tanfolyam díja 204000 Ft.

Részletfizetési konstrukciók:

  • 50% befizetésével el lehet kezdeni a tanfolyamot!
  • második hónap végéig ha befizeted a második részletet akkor az eredeti ár marad.
  • Második hónap után minden eltelt hónapban a fennmaradó hátralék 10 %-val növekszik a tanfolyam díj.

 ( A NitaYoga Központ által kiállított diploma magában is teljes értékű YAI diploma, de ha valaki szeretne a YAI oldalán fényképes regisztrációt, további 100 € regisztrációs díj befizetésével az indiai oldalon is szerepelni fog fotóval mint végzős diák.

A tanfolyam időtartama maximum 8 hónap, amely kb. 30 tanfolyamos hétvégét tartalmaz, amiből legalább 18 alkalmon részt kell venni. Ha valaki nem teljesíti ezt a feltételt, akkor minden egyes hónap csúszással 10000 Ft késedelmi pótdíjat kell fizetnie, hogy vizsgázhasson.

Intenzív jógaoktatói képzés magánórák keretein belül is!

Egyénhez igazított időbeosztással, magánórák keretein belül akár egy hónap alatt elvégezheted  de legtöbb 3 hónap alatt el kell végezned, az intenzív 200 órás tanfolyamot . Részletek személyes egyeztetés alapján.

Intenzív magánképzés ára 330.000 Ft + 100 € fényképes regisztrációs díj a Yai oldalán ami nem kötelező

Információ:

Kiss Zoltán Nitai

nitaiprana@gmail.com

06 20 3643711

Facebook: https://www.facebook.com/pages/Kiss-Zolt%C3%A1n-Nitai-Yoga-/237834002972551

 

a_4k

Vendég tanárok:

Tamaskó Anett, ayurvedikus terapeuta, hatha és ashtanga oktató

11043131_608803815916846_8046174806718348425_n

Tóth Anita, Hatha és ashtanga oktató

11012249_860132190717401_868420176_n

Mit kaptam a jógától!  (Vélemények, élmények,tapasztalatok gyűjteménye végzett hallgatóktól)

Kontha Kriszti írása:

A helyes kérdés inkább az lehetne, hogy mit nem. Mióta elkezdtem jógázni, vagy inkább mióta jógaoktatónak tanulok, az egész életem megváltozott. Megváltozott a lelkem, a testem! Korábban, mint nagyon sok jógázó, én is azt hittem, hogy a jóga nem több egy sportnál. Valahol legbelül persze sejtettem, hogy ez jóval több. Már főiskolás koromban megcsapott a jóga szele! Idegenforgalmi hallgatóként az ajurvédáról, mint új lehetőségről a turizmusban, írtam a szakdolgozatom. Természetesen itt kitértem az étkezésre, testmozgásra (jóga), meditációra, testkezelésekre, mudrák, bandhák. De itt abba is maradt a dolog!

2014 januárjában egy nehéz magánéleti válság, szakmai válság kellős közepén, eszembe jutott, hogy mivel is szerettem volna mindig is foglalkozni. Emberekkel. Segíteni személyes fejlődésüket, helyreállítani egészségüket, de nem a nyugati orvoslással. Nem hiszek a „minden bajunkra kapjunk be egy bogyót” elvben. Hiszem, hogy az egészség felborulásakor, a lélek-test egyensúly borul fel. Hiszem, hogy előbb fejben kell rendet rakni, elvonatkoztatni a földi, anyagi dolgoktól. Meg kell tanulni megérteni testünk üzeneteit. És az enyém azt üzente, hogy nem vagyok jól, nem vagyok jó helyen.

Mivel évek óta szabadúszó vagyok, egyedülálló anyaként, gondoltam egy merészet és eldöntöttem, hogy a gazdasági, pénzügyi pálya mellett, helyett, jógát szeretnék oktatni. Úgy jött, mint egy isteni sugallat. Jógázgattam néha, főleg Bikram jógát, de persze, a klasszikus, autentikus hatha-jóga sokkal több. Elkezdtem jógaoktatói képzést keresni, és elsőként találtam rá Kiss Zoli, Nitai oldalára. Most már tudom, hogy Isten vezetett oda. Az egész életem megváltozott a képzés által. Mivel szabadúszóként inkább hétközben értem rá, a magánoktatást választottam, heti 2x 3 órát foglalt el az életemből. De jóval többet kívántam. Faltam az ajánlott irodalmat, mikor elkezdtem a jógával foglalkozni, azt éreztem, hogy hazaértem. A legtökéletesebb mestert találtam meg ehhez. Nitai nagyon nyitott, kedves, barátságos, sugárzik belőle a jóga iránti szeretete, tisztelete. És ezzel másokat is megfertőz. Mindig lelkesen oktat, finoman, lassan vezet az úton, hagy időt felfogd a leadott anyagot. Soha nem éreztem, hogy siettetne. A jógával járó életmódot elfogadni nehezebb volt, de 2 hónap után, teljesen magaménak éreztem, a tiszta lélek-tiszta test elvet. Leszoktam a dohányzásról, mintha a világ legkönnyebb dolga lett volna felhagyni vele. Mert helyes volt a motiváció. Ha az elmúlt 8 hónapomra gondolok, akkor az út jut eszembe, ami ide vezetett. A rengeteg tanulás, ami mindig boldog volt, soha nem teher. A jógaórák, különböző jógastílusokban, különböző termekben, hogy minél szélesebb képet kaphassak, én milyen oktató szeretnék lenni. Büszkén állíthatom, hogy nagyon jó helyre kerültem. Nitai fantasztikus oktató, nagyon jó guru, tanár! Imádom a jógaóráit, kár, hogy ritkán tudok elszabadulni esténként. De mikor ott vagyok, eggyé válok a hangjával, kiürül a fejem, minden probléma megszűnik.

Régen kézilabdáztam, így rengeteg sérülés volt a testemen. Fájt a derekam, ha túl sokat álltam azért, ha ültem azért. Pedig nem ülök egész nap. Fájt a csuklóm, a térdem, cigiztem, bár edzeni eljártam. Egészségesen étkezem évek óta. De az által hogy növényi étrendre tértem, kivirultam, kevesebb alvásra van szükségem, több energiám van. A jóga által megszűntek a testi kellemetlenségek, türelmesebb lettem, nem kapom a vizet semmin. Csodás érzés a belső nyugalom. A gyerekem is nyugodtabb azóta, hogy én kiegyensúlyozott vagyok. Más lett az érdeklődési köröm, az élet minden területén keresem a kapcsolatot a jógával. Lelkes támogatója lettem a Krisnások munkájának, felfogtam valódi munkájukat a társadalomban. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy segítse őket. Jó érzés tudni, hogy náluk jó helyen van az anyagi adománytól kezdve, a gyerekek kinőtt ruhái, játékai. Őáltaluk másnak is boldogságot fog okozni.

Mint oktató fő célom lesz, hogy átadhassam tanítványaimnak a lelkesedést, a szenvedélyt, amit a jóga iránt érzek. Remélem, hogy leszek olyan jó, mint az én gurum, aki nagyon mélyen elültette bennem a tudást. Az elkötelezettséget. Életem legjobb döntése volt, hogy jógaoktatónak tanuljak, és hálás vagyok, hogy az Élet, Nitaihoz vezetett!

kesz_4_3

N. Rita írása:

2006 óta jógázom rendszeresen, bár voltak kihagyások. Ashtanga Vinyasa Jógával kezdtem, amit felváltott a kismama jóga J

Mikor újból jógázni kezdtem a Hatha jóga órákra jártam. Először csak azért, hogy végre mozogjak valamit, és hogy két gyerek után visszanyerjem rég nem látott fizikai testem.  Aztán úgy egy jó félév után azt vettem észre, hogy az órákon teljesen kikapcsolok.  Bármilyen problémával, gondolatokkal érkeztem is, az órán eszembe sem jutottak, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna, egyáltalán nem tűntek lényegesnek, fontosnak.  Mivel az ászanák kivitelezése is elég jól ment, ezért gondoltam megpróbálkozhatnék talán tovább lépni ezen az úton. Akkor még számomra pusztán fizikai úton.

Ezt az elhatározást elég sok tanfolyam követte: Regősvölgyi Reginél – Vinyasa Flow, Horváthnl Csíki Mariannal – Gyermekjóga Oktatói, a Mandala Jóga Stúdiókban Gerincjóga Oktatói majd Jóga Mozgásterapeuta, Bene Máténál, Gerincterápia Jógával, majd Kiss Zoltán Nitaival YAI által nemzetközileg elismert Hatha Yoga Oktatói tanfolyam.

Nagyon sokat köszönhetek ezeknek a tanfolyamoknak. Rengeteget tanultam a jógáról, a testhelyzetek helyes kivitelezéséről, arról, hogy mi zajlik fizikai síkon a testünkben az ászanázás közben. Hogy mi a Pranajama, mi a jógikus életmód és az utolsó  Zoli által tartott tanfolyamon pedig, hogy egyáltalán miért is csinálom én mindezt! J

Minden tanfolyam elvégzése után éreztem, hogy egyre magabiztosabb lesz a tudásom, egyre jobb órákat tartok. A mozgásterapeuta képzés és Máté tanfolyama után már arra is tudtam figyelni, hogy egész biztosan ne okozzak kárt az emberek testében. Tudtam, hogyan kell és hogyan nem, egy-egy nyaki vagy ágyéki gerincsérvvel jógázni, tudtam, hogyan kell felépíteni egy órát, tudtam melyik gyakorlatnál milyen izmok dolgoznak, de valami mégis hiányzott. Éreztem, hogy valamit még nem tudok, hogy valamiért nem teljes az órám, és ezt mások is érezhették, mert a látogatók száma nem nőtt. Aztán rájöttem, hogy gyakorlatilag jóga ászanákkal átitatott tornaórát tartok, ami csupán nem más, mint a fizikai testünk átmozgatása.

Aztán eljutottam addig, hogy meg is tudtam fogalmazni, hogy hiányzik a filozófia, a spiritualitás, amit oly távolinak éreztem magamtól. Éreztem, hogy még nem vagyok kész, még nem vagyok jóga oktató. Így találtam rá Zoli tanfolyamára, amin azt kaptam amire vágytam és ami ellen a legjobban tiltakoztam a spiritualitást.

Emlékszem az első előadásra. amin részt vettem. Sokat késtem és belecsöppentem egy olyan filozófiai előadásba, amelyet nem is értettem. Mi van? Mi ez itt? Hazamentem, és mondtam a férjemnek, hogy ez teljes agymosás. Hogy nagyon sok érdekes dolgot hallottam, de nem tudom elhinni, nem tudom beengedni. Próbáltam átgondolni, megmagyarázni, hogy hogyan is van ez, de nem ment.  Nagyon furcsa érzés volt, amit követett egy olyan vasárnapi oktatás, amelyen elmaradt a gyakorlás, mert végig filozófiáról beszélgettünk, mintha mindezt direkt kaptam volna 200 %-san.

Aztán amikről beszélgettünk kezdtek megjelenni a mindennapokban, hirtelen azon kaptam magam, hogy olyan sok lett a „véletlen” az életemben. Aztán kezdetem figyelni ezeket a „véletleneket” és rájöttem, hogy mindennek oka van, hogy minden ilyen kis „véletlenszerű” történés jelent valamit, amire figyelni kell. És elkezdtem figyelni. Próbáltam mindent úgy engedni, ahogyan azt az apró pici jelekből, megérzésekből jónak láttam. Próbáltam elengedni azt, hogy mindig mindent logikusan átgondoljak és megmagyarázzak.

Aztán egyszer megfogalmazódott bennem az is, hogy kétféle módon lehet akarni. Az egyik egy görcsös akarás, ragaszkodás, agresszióval tele út, amiben érzed a buktatókat, a nehézségeket, de akkor is végig nyomod az akaratod, és van egy másik akarás is, amikor megfogalmazod magadban a célt és hallgatsz a szívedre. Próbálsz odafigyelni lelked pici apró rezdüléseire, hagyod, hogy megérkezzen az érzés, hogy jobbra vagy balra kell-e fordulnod és csak azután lépsz. Itt is teszel lépéseket, így is törekszel csak tudatosan, hallgatva az intuíciókra, a tudatalattira.

Mindezek a felismerések az oktatás terén is hoztak változást. Végre megtettem egy olyan lépést, amit már sokkal előbb meg kellett volna tennem. Eljöttem arról a helyről, ahol tanítni kezdtem és, ami nyomasztott. Bár nem tudtam hova tovább, mi lesz azokkal az emberekkel, akik hozzám jártak és bíztak bennem, de éreztem, hogy jó úton haladok. Bíztam a jógában, rábíztam magam egy felsőbb erőre, és azt gondoltam, hogy ha ezzel kell foglalkoznom, akkor ezzel is fogok. Persze így is napokat tipródtam magamban, hogy hogyan tovább, de valahol tudtam, éreztem, hogy mindennek most és így kell történnie. És egyszer csak, olyan világossá vált minden és olyan egyszerűnek tűnt a megoldás. Éreztem, hogy ezt most nem akarni kell, nem görcsösen szervezkedni és minden követ megmozgatni végkimerülésig, hogy megtörténjen az, amire vágytam, hanem hagyni, hogy a dolgok úgy váljanak valóra, mintha ennek mindig is így kellett volna lennie.

Azóta megnyitottam saját jóga stúdiómat egy hihetetlen háttértámogatással. Egy olyan erő támogatásával, amit megmagyarázni nem lehet. Olyan hihetetlen könnyedséggel és egyértelműséggel alakult minden a stúdió megnyitásának az irányába, hogy azt elképzelni sem lehet. Mintha minden ezt a célt, a stúdiót támogatná. Az óráim hangulata olyan, amiről eddig csak álmodtam, az emberek jönnek és szeretnek ott lenni. Hiszem, hogy, aki hozzánk jár, az kap valamit abból, amit közvetíteni szeretnénk. Mert úgy is mindegy milyen céllal jött, de ha kitartó és gyakorol, akkor biztos, hogy változni fog az élet más területein is.

Ahogyan ezek a dolgok alakultak, úgy alakult az én személyiségem is, és váltam nyitottá a spiritualitás irányába. A felfogásom 100%-os fordulatot vett. Már nincsenek „véletlenek”, és már meg sem lepődök a „sors” furcsa fordulatain.

Ahogyan én váltam egyre nyitottabbá a spiritualitás irányába úgy hatott a környezetemben élőkre is. Olyan spirituális tapasztalásokon mennek keresztül, amit ők be sem tudnak azonosítani, mert még soha nem hallottak, nem olvastak, mondjuk a csakrákról, a harmadik szemről. „De egyszer hajnalban, félig álom és félig ébrenlét között a két szemöldök közti területről mintha sötét indigó kék felhőcskék gyűrűztek volna tova.”  A mai napig nem tudja, hogy mindezt csak képzelte-e vagy sem, de ha mondjuk csak képzelődés lenne, akkor miért pont onnan és miért pont indigókék, és miért spirálisan gyűrűztek?

Mindegy, hogy hiszel-e ebben vagy sem, gyakorolj és majd megtapasztalod!

„Do your practicing and all is coming!” (Sri K.Patthabi jois)

kesz_03

 Mit kaptam a jógától?   (Török Szofi)

Amikor elkezdtem jógázni, fogalmam sem volt róla, hogy mi fán terem a jóga. Gondoltam magamban sportnak majd jó lesz, sok jó tulajdonságáról hallani, nem árt a hajlékonyság sem, meghát ez olyan „ősi dolog”, akkor az rossz nem lehet. A rohamosan terjedő jógaláznak hála itthon már sok helyen sok fajtáját ki lehet próbálni. A nővérem volt kolleganője jógatanár. Így jutottam el először az Iyengar-féle módszerhez. Egy bő évig tartott nálam az első „jógaláz”, majd sajnos abba hagytam, nem voltam elég kitartó és türelmes, a jóga gyümölcsét azonnal akartam, ilyen hozzáállással pedig az ember nem kaphatja meg amit akar. Ezután legközelebb hat évvel később találkoztam a jógával, és akkor,ott megváltozott valami. Ezt csak utólag látom persze. A barátnőm barátnője astanga tanár. Itt egy jó alkalom, hogy kipróbáljak egy másik fajta jógát, egy ismerős arc vezetésével. Hozzáteszem idegen emberhez kezdőként vonakodtam elmenni, így nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy volt a környezetemben jógában jártas ember. Eljutottam hát az astangához. Ambivalens érzéseim voltak vele kapcsolatban, mert egyrészt nemigen ment, nehéznek tartottam, másrészt pont ez volt az, ami annyi motiváló erőt adott, hogy ne adjam fel már a  legelején, a kezdeti kudarcok után.

Ha azért mész jógázni, mert azt gondolod ez egy remek „sport”, amitől külsőleg fejlődhetsz, akkor azt rövid időn belül el tudod érni. Külső változásokat tapasztalsz viszonylag hamar, ez persze attól is függ, milyen gyakran szánod rá magad. Nálam azonban mégsem ez volt a legszembetűnőbb. Minél többet jógázik az ember, annál jobban kezdi elengedni az anyagi világ kényszeres elvárásait. Valami más kaptam. Valami sokkal finomabbat, mint a testi épség. Nem is gondoltam volna soha. Hálás dolog ez, mert valójában a jóga olyat ad, amit az ember nem kért, vagy amire nem számított. Valami sokkal fontosabbat, mint az, hogy a test, amelyben élünk milyen állapotban van. Mivel még csak két éve gyakorolok, így nem akarok messzemenő következtetéseket, közhelyes megállapításokat vagy hangzatos bölcsességeket leírni ezzel kapcsolatban. A puszta tényeket írom le, amiket én vettem észre magamon, illetve amit mások rajtam. Fizikai szempontokat tekintve a kezemben van egy laborvizsgálat két évvel ezelőttről, amelyben megannyi érték eltér a normálistól. Többek között a magas koleszterin szint, ami egy huszonhárom éves lánynál nem megszokott. Azelőtt én is húsevő voltam, de amint elkezdtem picit komolyabban foglalkozni a jógával, a húst az elsők között hagytam el. Amikor pedig a filozófiai részével is volt alkalmam megismerkedni, a hús kifejezetten tabuvá vált, valami olyan dologgá, amelynek a fogyasztása lelkiismereti kérdés. Azt szinte mondanom sem kell, hogy az idei laboreredményeimben minden a határértékeken belül volt. Nyilvánvalóan a húsmentes élet az oka, de ha nem kezdek el jógázni valószínűleg nem hagytam volna el.

A tanárom sokszor mondja, hogy ha mindenki tudná, hogy mi is a jóga valójában, nem biztos, hogy elkezdené. És igaza van. Túl azon, hogy számtalan pozitív dolgot hozott az életembe, valahol be kell ismernem, a jóga nem játék. Ez gyakorlatilag egy vallási eszköz.

Ha komolyan csinálod, nem lehet könnyedén venni. Részben ezért is kezdtem el az oktatóit, mert szerettem volna a vezetett órákon túl mélyebben is foglalkozni a jógával.

Nem sokkal azután, hogy elkezdtem jógázni elég nehéz időszak következett az életemben, aminek a hatását mai napig érzem, és valószínűleg még fogom is egy darabig. Ha akkor abbahagyom a jógát, biztosan belebolondulok. A jóga és a saját valómban való elmerülés segített átvészelni ezt az időszakot. Fizikailag és lelkileg egyaránt megerősített.  Ezért minden tanáromnak és magának a jógának nagyon hálás vagyok. Hogy mit adott a jóga eddig? Mit kaptam tőle? Önbizalmat és önismerést, amely a többi emberhez való viszonyomban is segített, türelmet és elfogadást másokkal szemben, egyfajta nyugalmat, megbékélést. Bőven van és lesz hová fejlődnöm még. Hallom néha Édesanyám mondja Apukámnak- akivel sajnos kevesebbet találkozom- hogy „Mióta Szofi jógázik, sokkal türelmesebb.” Ez azért fontos, mert én sohasem a türelmemről voltam híres. Mindig is kapkodós, pattogós, „mindenbe belefogós de aztán abbahagyós” természet voltam, vagyok. Ám a jóga arra is megtanított, hogy hogyan lehet ezt egyre jobban és jobban levetkőzni, ugyanis a jógában nem lehet kapkodni, mert akkor te jársz rosszul. Azt igaznak tartom, hogyha elkezdesz jógázni közelebb kerülsz önmagadhoz. Kiismered magad napról napra, mind a fizikai korlátaidat, mind a lelkieket. Pontosan megismered, milyen az, ha egoból próbálsz meg valamit, és mik lesznek a következményei. Ha alázattal, ego nélkül próbálkozol, messzebbre jutsz. A jóga elég jó tanár. Sőt, lehet a legjobb.

Záró gondolatként aki ezt olvassa és még csak gondolkodik azon, hogy kipróbálja-e a jógát, annak üzenném, hogy ne habozzon mert a csoda ígyis-úgyis bekövetkezik, és ebben az esetben jobb előbb, mint később.

L. Odett írása

Mit kaptam a jógától?

Utat, jobb életszemléletet, egészségesebb életmódot, új kapcsolatokat, nagyobb önbizalmat és nem utolsó sorban hitet, ami eddig nem volt jelen az életemben semmilyen szinten.
Kb. egy évvel ezelőtt voltam az első jóga órámon. Nem volt különösebb oka, amiért elmentem, valamilyen mozgásformát kerestem magamnak. Pár dolgot kipróbáltam már előtte, egyik sem volt az igazi, sosem vitt vissza semmi az órákra. A jógáról szinte csak pozitív dolgokat hallottam, olvastam, ezért úgy döntöttem, hogy ki kéne próbálni, „mit is tud” ez a jóga dolog. A mai napig nem tudnám megfogalmazni, mi kattant át egyből az első órán, de haza érve a barátom érdeklődött, hogy milyen volt az első órám, és hatalmas vigyorral közöltem, hogy én ezt oktatni is szeretném. Ekkor persze megjelent az arcán „a barátnőm teljesen megőrült” tekintet, de aztán hamarosan rájött, hogy teljesen komoly ez az elhatározás.  Egyből elkezdtem heti többször órára járni. Az oktatói tanfolyammal sem bírtam sokáig várni, többet szerettem volna tudni arról, ami ennyire magával ragadott az első perctől fogva. A tanfolyamkezdést szinte azonnal követte az életmódváltás, húsmentes táplálkozás. Egyáltalán nem okozott gondot, hogy erről le kell mondani, sőt ezt most már lemondásnak sem tudnám nevezni, ennek kéne a természetesnek lennie.  A dohányzásról már valamivel előtte leszoktam, de ahhoz is nagyban hozzá járult, hogy elkezdtem jógázni, pedig akkor még csak a jóga gyakorlatában volt részem. Nem is gondolná az ember, hogyha belekezd a jóga gyakorlásába, aztán hall a filozófiájáról, hogy miről is szól ez az egész, akkor nagyon sok dolog automatikusan jön velejáróként. Akaratlanul is máshogy kezdtem szemlélni a körülöttem lévő világot, az embereket és saját magamat is. A tanulás szó is új értelmet nyert, itt nem egy magamra kényszerített időtöltést jelent, hanem érdeklődést egy értékes dolog iránt. Megértettem dolgokat, amiket addig nem, vagy ha értettem is nem feltétlen tudtam megbékélni velük. Sokkal jobban érzem magam testileg is, lelkileg is. Ezelőtt nem hittem, szóval ez nekem egy teljesen új tapasztalat, új érzés, milyen is amikor az embernek van hite valamiben, de a hús elhagyásához hasonlóan, ez is valahogy teljesen magától értetődő lett. Nem kérdőjeleztem meg semmit, nem kerestem az ellenérveket. Ez persze lehet, hogy egy szélsőségesebb hozzáállás, mert elvileg az a jó, ha minél több a kérdés dolgokkal kapcsolatban, és kételkedünk, de hozzám ez az egész valahogy így érkezett meg, nem kérdeztem nagyon, elfogadtam, befogadtam. Jó érzés, hogy a jóga miatt próbálok egy rendszert felállítani az életemben, ami persze bőven hagy kívánnivalót maga után, jó darabig még fog is, de legalább a törekvés megvan, eddig ez sem volt jellemző, meg a rendszeresség sem. Régebben mindig irigyeltem azokat, akiknek megvolt az a bizonyos életcél, tudták mit akarnak csinálni, hol akarnak tanulni, merre kell haladniuk stb. Belekezdtem én is több dologba, jártam egyetemre is, amit ott is hagytam, mert folyamatosan csak az az érzés erősödött bennem, hogy nem ott a helyem, nem ezt kéne csinálnom, nem a megfelelő dologra áldozom az időm. Bármibe belefogtam, tanulásba, munkába, soha semminél nem jött az az érzés, hogy na igen, EZ lesz az! Most már úgy gondolom, valószínűleg ez nem véletlen és megvolt az oka, de már megvan a szerelem, és hálás is vagyok, hogy jött a gondolat, ami miatt elkezdtem végül jógázni. Még másfél évvel ezelőtt, mikor átköltöztünk a mostani albérletünkbe, az első ami feltűnt, az a galériát tartó faoszlopra ragasztott „AUM” szimbólum, valamelyik előző lakó ott hagyta. Nagy jelentőséget akkor nem tulajdonítottam neki, még nem is jógáztam, de merem feltételezni, hogy ez sem véletlenül maradt ott. J
Mind a saját gyakorlás, mind az oktatás részét nagyon szeretem csinálni. Ez is egy elég paradox dolog, mindig is meg voltam győződve arról, hogy én nem arra vagyok kitalálva, hogy emberekkel foglalkozzam, pláne nem arra, hogy tanítsam őket majd bármire is, aztán tessék, megfordult az egész világ. Még nagyon az elején vagyok mindennek, csak gyűjtögetem a tapasztalatokat, tanulok, de ennél nagyobb örömet azt hiszem még nem adott semmi. Próbálom és tanulom átadni ezt az örömet másoknak, úgy, ahogy azt én is kapom a tanáromtól, akitől sok támogatást kapok ehhez az úthoz. Próbálom ezek tudatában kezelni a hétköznapokat, a velem történő dolgokat, aztán majd jön aminek jönnie kell, aki pedig még nem próbálta ki a jógát, az tegye meg, észrevehetetlenül elkezdődik valami változás….

Mit adott nekem a jóga? T. Anett

Nemrég megkérdezték tőlem, hol érzem magam a legjobban. Egyből rávágtam, hogy a jógamatracomon. Magam is meglepődtem a válaszomon, de tényleg ez az igazság, főképp az eltelt másfél évben. Miután elkezdtem a jógaoktatói képzést, már nem csak a gyakorlás közben voltam a matracon, hanem az oktatóis előadásokon, a workshopokon, sőt még otthon is… Sokáig úgy gondoltam, hogy a véletlennek köszönhetően terelődtem ebbe az irányba. Ugyanis mindig történt valami, egy beszélgetés, egy találkozás, vagy egy sérülés, ami még inkább a jóga irányába terelt.

Kezdetben engem is a jótékony „mellékhatások” győztek meg a gyakorlás fontosságáról, no meg hasznos kiegészítősport volt a tánc mellett. Lazultak is a kötött izmaim, erősödtem, javult a tartásom és az önismeretem, és találtam egy helyet, ahol végre a napközbeni rohanás után el tudtam csendesedni, és befelé tudtam figyelni. A változásokat sokan észrevették rajtam, és faggatni kezdtek a jógáról, a biztatásomra többen ki is próbálták. Ezzel párhuzamosan kezdtem rájönni, hogy nem vagyok karrierista típus, és az, hogy gyakorolhassak fontosabb, minthogy reggeltől estig az irodában dolgozzak. Ezek az érzések folyamatosan erősödtek bennem, és szerettem volna a jógával többet foglalkozni, megismertetni másokkal is. Így döntöttem el, hogy oktató leszek.

Egy kedves barátnőm javaslatára Kiss Zoltán Nitai hatha jóga oktatói képzésére esett a választásom. Itt elég hamar kiderült számomra, hogy amit évekig jógának hittem, az csak a töredéke volt a valós tartalmának. A tanfolyamon nagy hangsúly volt jógafilozófián, amit rendkívül fontosnak tartok, mert így megismertem a jóga hátterét, igazi célját. A filozófiai tudás által válaszokat találtam olyan kérdésekre, amelyekre ezelőtt sehol sem. Például megértettem a karma törvényét, ami rengeteg fölösleges idegeskedéstől óv meg, és segít a nehéz helyzetek elfogadásában. A jáma –nijáma elvek betartására törekedve sok helyzetben könnyebbé vált a döntéshozás, valamint elhagytam a húst az étrendemből, ami nem jelentett különösebb lemondást. Ezzel szemben a hatása nagyszerű volt, ugyanis színesebbé vált az étkezésem, sokkal több gabonát, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok. Ma már sokkal egészségesebb vagyok, és ezt bizonyítja, hogy az egy évre jutó megfázásaim száma jelentősen csökkent, körülbelül évente egyre.

Az óratartási gyakorlat új kihívások elé állított. Nehezen indult, nem ment jól a „szereplés”. A kitartó gyakorlásnak köszönhetően túl tudtam lépni a saját korlátaimon, és egyre jobb órákat tartottam. Ez a fejlődés sokat segített a „matracon kívüli” életben is, mert tudatosabb, magabiztosabb és határozottabb lettem.

Időközben elvégeztem Kotroczó Anikó ájurvédikus jógaterápia képzését is. Saját magamon teszteltem a tanultak hatékonyságát, mert akkoriban kiújult egy régi csípősérülésem, és az orvosom nem tudott hatékony kezelést találni, semmi sem használt. Elmentem hát Anikóhoz, és az általa javasolt terápia hatására másfél hónap alatt rendbejöttem. Ehhez át kellett alakítanom az életemet: áttértem a testtípusomnak megfelelő étrendre, megváltoztattam a napirendemet is, és a könnyített, terápiás célú ászanákat gyakoroltam minden nap. Ez a tapasztalat végleg meggyőzött arról, hogy az ájurvéda ismerete és alkalmazása mekkora kincs. Fontos volt számomra ez a tanfolyam, mert eszközt kaptam, amivel másoknak tudok segíteni. Csak azzal, hogy a testtípusnak megfelelően étkezünk és odafigyelünk az apró jelekre, sokkal egészségesebbek lehetünk. Ez a csodálatos rendszer bármilyen diétánál, fogyókúránál hatékonyabb, mindenkinek ezeket az elveket kéne követnie.

Minél többet tudtam meg a védikus kultúráról, annál inkább szerettem volna az eredeti környezetet megismerni, ahonnan ez az egész kiindult. Szerencsés vagyok, mert idén ez megadatott, köszönhetően Zolinak. Az elmúlt időszakban megszerzett tudásom Indiában ért össze. Az ottani tanítások egy életre hasznosak és emlékezetesek maradnak. Sokat fejlődtem az ászana gyakorlásban, de a legfontosabb lecke az volt, hogy ebben az anyagi világban lehet és kell is lelki életet élni, megértettem a bhakti jóga fontosságát. Ezen az úton egy nagyon fontos dolgot találtam meg újra, ez pedig a rég elfeledett hitem volt.

Ma már biztos vagyok benne, hogy nem a véletlenek vezettek a jóga irányába, egyszerűen az elrendezés volt tökéletes. Törekszem a folyamatos fejlődésre, tanulásra, amiből mindig tudok inspirációt meríteni, még a szürke hétköznapokon is. Ezért nagyon hálás vagyok azoknak, akik tanítanak és támogatnak ezen az úton. A matracomon töltött idő végeredményben megismertetett a jóga valódi céljával, elindított az önmegvalósítás útján. Még nagyon az elején járok, de a lényeg, hogy elindultam…

S.Erika
Mit kaptam a jógától? – gyökeres változást az életem minden területén és teljesen másképp viszonyulok önmagamhoz. Megtanultam lemondani bizonyos dolgokról a jó célok elérése érdekében.
A mozgás gyermekkorom óta fontos szerepet játszott az életemben. Klasszikus balett, művészi torna, jazztánc, színpadi tánc – mind szerepelteka repertoáromban. A klasszikus balettet 3 évvel ezelőtt hagytam abba és a sors fintora, hogy ahol az utolsó 10 évben táncoltam, mindig jóga ászanákkal nyújtottunk / lazítottunk az első háromnegyed órában. Amellett, hogy elkezdtem jógaórákat látogatni, mégis főleg a jóga lelki oldala miatt iratkoztam be jógaoktatói tanfolyamokra. Szinte egyfolytában kaptam a jeleket, hogy induljak el az oktatás irányába.
Persze, a bizonytalanságom miatt párszor leblokkoltam (a szokásos kérdések merültek fel bennem is, akárcsak másokban az út elején: Vajon lehetek-e elég jó? Kész vagyok arra, hogy oktatónak tanuljak és oktassak? Meg tudok tanulni ennyi mindent, hogy felelősséggel tovább tudjam adni azt a tudást?), de mindig úgy alakult az életem, hogy „vissza lettem terelve” a jóga útjára. Eldöntöttem magamban, hogy nem kellenek ezek a kérdések, felesleges agyalni, csinálni kell és majd minden jön magától. Ha kitartóan haladok a célom felé, akkor megjelennek majd körülöttem a támogatók, a lehetőségek is megtalálnak.
A spiritualitás már tinédzser korom óta jelen van az életemben, de valahogy sehol nem találtam meg 100%-osan azt a formáját, amit magaménak érezhetek, aminek a segítségével választ kaphatok a kérdéseimre. Jó helyre ‘vezettek’, mert megtaláltam.
A tanfolyamok valahogy a mozgás szintjén tartottak és én többre vágytam ennél. Úgy érzem, csak akkor lehetek hiteles jógaoktató, ha a fizikai oldala mellett a szellemi tanítást is tovább tudom adni. Ráadásul, ez egy olyan terület, amely folyamatos fejlődést igényel, sosem áll meg az ember, nem gondolja azt, hogy már mindent tud és csak tanítania kell. Testtudatot és önmegismerést ad és aki elég elszánt és kitartó, fejlesztheti a képességeit, bővítheti a tudását, lelki gyakorlatokat végezhet. Ezért kezdtem el egy indiai jógamestertől tanulni. Rengeteg dolgot tanultam tőle, de főleg elméletet. Hiányzott az egyensúly. Fontosnak tartom az ászanák helyes kivitelezését és ha nem javítanak ki, rosszul rögzül, nem fejti ki a hatását. Úgy alakult, hogy a jógamester hirtelen külföldre költözött, én pedig egy igazán hiteles jógaoktatótól szerettem volna tanulni.
Elkezdtem keresgélni. Három ‘út’ is Kiss Zoli Nitaihoz vezetett. Van egy közös barátunk, aki abszolút meggyőző dolgokat mesélt róla, így nem volt már kérdés, hogy hol tanuljak. Sőt! Amikor lementem a legelső jógaórára, úgy éreztem, hogy megérkeztem, valóban a ‘helyemre kerültem’. Már „csak” kitartóan végig kell mennem az úton. Szívesen tanulok Zolitól és abszolút mesteremnek tekintem, mert ő nem csak a levegőbe magyaráz. Hiteles, mert aszerint él, amit oktat. Az elméleti előadásokon meggyőzően, színesen, lelkes szenvedéllyel – mindennapi példákkal alátámasztva – adja elő az anyagot. Mindig úgy érzem, hogy még tarthatna pár órát az előadás. Remélem, egyszer én is eljutok idáig. A tanfolyam által a jóga mélységeit tapasztalhatom meg, valódi tudást szerezhetek. Szeretnék a saját életemmel, egészségemmel példaként szolgálni az embereknek.
Időközben kiderült, hogy babát várok. A jóga természetesen maradt, csak egy idő után dinamikus kismama jógára váltottam.
Az egészséges táplálkozás már kb. 20 éves korom óta része az életemnek, de csak néhány éve lettem vegetariánus és még szigorúbban figyelek az ételek alapanyagaira és a környezetemre is. Zoli nagyon sokat segített, általa sokkal szélesebb skáláját ismerhettem meg a vegetariánus táplálkozásnak. Ma már a háztartási szerekre és a kozmetikumokra is nagyon figyelek. A tanfolyam óta egyre jobban elkezdtem beleásni magam az ajurvéda tudományába is és fokozatosan építgetem bele az életembe – valóban működik.
A jóga megváltoztatta az életemet. Türelmesebb, kitartóbb lettem, az önmagamba vetett hitem sokat erősödött. A testemre szentélyként tekintek, ennek megfelelően táplálom, illetve sokkal jobban tudok figyelni a jelzéseire.
Mindennek köszönhetően örömteli várandósságban lehetett részem. Semmilyen terhességi probléma nem jelentkezett nálam (leszámítva a délutáni-esti rosszulléteket), életemben eddig nem voltak ilyen jók a vérképeim. A szülésem könnyű, gyors és csodálatos volt.
A jóga által sokkal jobban bízom magamban, így olyan segítőket vonzottam magamhoz, akik támogatták azt, ahogyan szerettem volna szülni. Kisfiam tökéletesen egészséges. Olvastam, hogy várandósság alatt a jóga nagyon jó hatással van a magzat idegrendszerének fejlődésére (lényegesen gyorsabban fejlődik), illetve a születés utáni mozgásfejődésére.
Ezt a csodát tapasztalom. Újabb jógi a láthatáron

HÍRLEVÉL! 

Ha más témák iránt is érdeklődnél, akkor iratkozz fel a hírlevelemre a következő liken: http://nitayoga.com/hirlevel/

2 thoughts on “Oktatóképzés

  1. Szia,

    Érdekelne az oktatói képzés,kérdésemhogy amennyiben én pillanatnyilag Erdélyben-Csikszeredában tartozkodom, akkor mennyire kivitelezhető a képzés elvégzése?
    Érdekelne továbbá a jógához tartozó/kapcsolodó táplálkozási infók,amennyiben segiteni tudnál hol találok részletes infókat,megköszönném.

    Köszönöm,

    Csata Tünde

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *


2 + two =