Ez egy nagyon érdekes téma! Sokan amikor filozófiai vitába keverednek velem a jóga kapcsán akkor azzal támadnak, hogy hogyan merek ilyen határozottan véleményt mondani, rangsorolni, meghatározni! ” ez nem olyan alázatos “
Valódi alázatosság a védikus jógaszentírások alapján azt jelenti, hogy elfogadom azt, hogy egy tudatlan helyzetben vagyok, és a jóga tudományának elsajátításáért megközelítek egy hiteles lelki tanítómestert és a segítségével tanulmányozom a jógaszentírásokat. Azokat alkalmazva megvalósított tudásra, vijnanara teszek szett. Ezt ajánlja a Bhagavad gita is.
Nem az az alázatosság, hogy mint egy “bólogató János”, mind hiteltelen spekulációra rábólintok és elfogadom! Srila Bhaktisiddhanta Swami , Srila Prabhupadanak a lelki tanítómestere volt a legalázatosabb személy ezen a világon, de kíméletlenül a földbe döngölt filozófiai vitákon keresztül minden csaló spekulátort aki félre vezeti a jóga folyamata iránt érdeklődő ártatlan embereket.
Alázat azt jelenti, hogy elfogadom és követem a jógaszentírásokat.
A büszkeség pedig az, hogy elutasítom, vagy épp bizonyos részeit, ami tetszik , elfogadom, vagy kiforgatom a filozófiát a saját céljaim elérésére.
Kitalálom a ” saját jógámat”. Mert én annyira tudom mi jó és mi nem! Vagy nagy elfogadóan bólogatok minden spekulációra. Persze akkor nagyon népszerű leszel , és mindenki szeretni fog, de egy hamis elismerésen kívül mást nem fogsz nyerni. Szokták mondani: hogy mond meg az igazat és beverik a fejed.
Azokank akik spekulálnak és mennek a saját fejük után, mert büszkék, nem fogadnak el senkit, azoknak ez biztos nem tetszik. De sajnos ezen a elven működik a jóga folyamata.
<photo id=”1″ />