A gyerekek képzése spirituális látásmóddal.

A gyerekek képzése spirituális látásmóddal.
A gyereke képzése lehet egy lehetséges pozitív változás a világban.
A mai társadalmi rendszerek beolvasztják a gyerekeket egy gépezet alkatrészévé.Be vannak olvasztva egy rendszerbe egy nagyobb “cél” elérése érdekében. Nem sok jelentősége vagy az egyénnek, és sok gondolkozási lehetősége erről.
Csak csodás egyénekből áll össze egy csodás társadalom vagy közösség, nem pedig fordítva.
Lehet egy “csodás rendszerünk” arra, hogy bizonyos célokat elérjünk, de sosem lesz ebből egy kiváló társadalom.
Az emberi természet és intellektus végtelen lehetőségeket tartalmaz a fejlődés területén. Az ember kiválóságát nem lehet gyártani, a különböző oktatási gyárakban. Az ember oktatása csak egy táplálásnak kell lenni, hogy elérje a benne rejlő teljes potenciát, nem pedig beleolvasztani ebbe vagy abba. Sosem szabad gyorsan jövő eredményekért embereket beáldozni, hogy bizonyos társadalmi szükségleteknek eleget tegyenek.Például a vallások. Olyan mértékben szabdalták szét az elmúlt évezredekben az emberiséget, hogy szinte lehetetlen összerakni. A vallások gyártották a történelem maximális mennyiségű radikalistáit és iszonyat mennyiségű erőszak történt ezek nevében. Az emberben gyermekkorától van egy fajta természetes keresés megérteni a saját természetét, forrását de a vallások ezt belső hangot nagy erővel akarják elhallgattatni. Ha ez pedig sikerül, akkor nagy mértékben elfojtják az emberben rejlő potencia intellektuális kifejlődését. Persze lesznek engedelmes embereid, de nem engedelmességre van szüksége az emberiségnek hanem zsenialitásra. A spirituális élet, pont arra való hogy értelmet találjunk a létünkre a dogmákon túl. Az oktatásnak ki kell fejleszteni a keresés természetes vágyát a gyerekekben, nem pedig teletömni előregyártott dogmatikus, kész elméletekkel, eltaposva a kreatív, kereső potenciájukat A spirituális iskolákban nem a fő elv az kellene, hogy legyen, hogy a gyereket ne befolyásolják mindenféle előregyártott elméletekkel, hanem ők jöjjenek rá a kérdéseiken keresztül a létezésük értelmére, hogy ők válasszanak amikor felnőnek. .Spiritualitás nem egy csokor dogma, hanem az ember természetes keresésének vágya tudni megérteni. Ami nem jelenti, hogy a vallásos utaknak nincs jelentőségük, de ők csak a természetes keresésre adjanak választ, és meg kell hagyják az egyén választási lehetőségé, majd amikor felnő, hogy melyik úton akar haladni természetesen. Természetesen a szülőknek szükséges egy nyitottabb, univerzális, polidimenzionális látásmód. Egy gyerekre nem szabad ráerőltetni bármit amit gondolunk, maximum példát mutatni és kérdésekre válaszolni ezen a téren
Minden társadalom, közösség, azért jött létre, hogy az egyén legyen a fókuszban, és nem fordítva. Ugyanígy az oktatási rendszer is így kell legyen felépítve.
Első szinten a gyerekek természetének megfelelően figyelembe venni. A tanulási folyamatba olyan elemeket kell építeni, amiben örömüket lelik, hogy ne éljék át a tanulás monotonitását.
Ne tanítsanak olyan tanárok, akik ezt “hivatalból”, “megélhetésből” tanítanak. Mert a gyerekek érzik a tanár lelkesedését, vagy monotonitását. Olyanok legyenek a tanárok akik teljes lelkesedésből tanítanak.
Ha a gyerekek örömmel érkeznek az iskolába és szomorúak, hogy ha haza kell menni , akkor valami jól történik ott.
Rengeteg inspirációt kell tapasztaljanak nem pedig egy halom információt gyűjteni.
Használható dolgokat kell tanuljanak, amik használhatóak a későbbi életükben, azon túl pedig sok egyénileg formára szabott mozgást, jógát, zenét, táncot, spirituális gondolatokat, meditációt.
De a kulcsa mindennek az egyéni fejlődés prioritása, nem pedig a társadalmi, közösségi szükség kielégítéseinek kiteljesítése. Kevesebb jelenjen meg

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *