Kicsoda valójában Patanjali?

10352402_634351943320753_6273711137660034007_n

Rég szerettem volna írni erről a témáról de miközben olvasgattam, ezt a kincset találtam egy kedves barátom tollából aki a “Jóga tiszta forrásból” szerzője is.

Gaura-Kṛṣṇa Dāsa (Dr. Tóth-Soma László):


Bevezetés Patañjali Yoga-sūtrájába Az első fejezet elemző fordítása

Jóga 2.
15. évfolyam, 1. szám
2012. november

Bevezetés

Patañjalinak, a Yogasūtra szerzőjének születési körülményei, illetve életének eseményei a régmúlt misztikus homályába vesznek. Valójában nagyon keveset tudunk e kiváló bölcsről, aki a védikus irodalom jógáról szóló tanításait, valamint a transzcendens után kutató bölcsek tapasztalatait e műben összegezte.
Az életét bemutató leírások becslései szerint Patañjali e földi világban a i. e. 4. század és az i. sz. 6. század közötti időszakban élhetett valamikor, jóllehet a történészek, illetve a szanszkrit nyelv tudósai az i. e. 3. évszázad körülre datálják az úgynevezett aforisztikus sūtra-irodalom megjelenését, amelybe aYogasūtra is tartozik.
Patañjali személye körül is számtalan vita dúl a tudományos világban annak ellenére, hogy a különböző jógatradíciók önmaguk nem tulajdonítottak e kérdéskörnek túl nagy jelentőséget. Úgy tartják, hogy az indiai történelem során feltételezhetően több személy is élt, akiket Patañjalinak neveztek. Három közülük jól ismert.
Az egyikük a híres nyelvész, aki Pāṇini Aṣṭādhyāyī című, jól ismert nyelvtani munkájához fűzött magyarázatot, melynek címe Mahābhāṣya (a „Nagymagyarázat”),1 valamint aki összeállította a jógáról szóló, klasszikusnak mondható irodalmi művet, a Yogasūtrát. A Yogasūtra több kommentátora is (például Bhojarāja a XI. században, valamint Caraka és Cakrapāṇidatta a XVIII. században) ugyanahhoz a Patañjalihoz köti a Yogasūtra és aMahābhāṣya megalkotását.2
A másik Patañjali írta a Nidanasūtra című művet, amely a védikus rituálékról
szóló irodalom tanulmányozásának szempontjából nélkülözhetetlen alkotás.
A harmadik, szintén ezt a nevet viselő személy a sāṅkhya filozófia egyik közismert tanára volt. A történészek véleménye szerint a fent említett három alak különböző korszakokban élt, más-más személyiségek.
Ezzel szemben az indiai hagyomány merőben eltér ettől a véleménytől, s azt állítja, hogy a korábban felsorolt művek egyazon személytől származnak, sőt mi több, további egészségügyi, ájurvédával kapcsolatos értekezéseket is tulajdonítanak Patañjalinak. E hagyomány szerint Patañjali nem közönséges személy volt, hanem Viṣṇu illetve Kṛṣṇa isteni inkarnációjának, Anantaśeṣának a fizikai világban történő részleges megnyilvánulása, aki saját akaratából jelent meg azért, hogy a feltételekhez kötött, e világban fizikai testet öltött élőlények segítségére legyen a lelki felemelkedés útján. .3
Anantaśeṣa a sokezer fejjel rendelkező, kígyó testű inkarnáció, akinek tekervényei alkotta ölében az Úr Viṣṇu megpihen, s aki minden tudás (sarvajñāna) tárháza. Ő a kígyók előkelő ura, akinek számtalan csuklyája a határtalanságot és a mindenütt jelenlevőséget szimbolizálja. Nagyon sok yogī imádkozva borul le hódolatot ajánlva Kṛṣṇa, Viṣṇu, vagy Anantaśeṣa előtt, mielőtt elkezdené napi jógagyakorlatát.
Így tesz Vyāsa is a Yogasūtrához írt magyarázatának invokációjában (4-5. század), amikor így imádkozik:

oṁ namo bhagavate vāsudevāya
yastyaktvā rūpamādyaṁ prabhavati jagato ’nekadhānugrahāya
prakṣīṇakleśarāśirviṣamaviṣadharo ’nekavaktraḥ subhogī |
sarvajñānaprasūtirbhujagaparikaraḥ prītaye yasya nityam
devo ’hīśaḥ sa vo ’vyātsitavimalatanuryogado
yogayuktaḥ ||

„Hódolatomat ajánlom Vāsudevának (Kṛṣṇának, illetve Viṣṇunak) a végső élvezőnek (subhogī), aki eredeti formáját az emberiség és a világ érdekében kegyesen feladva különböző módokon jelenik meg. Így nyilvánul meg a kígyók számtalan, mérget tartó szájjal rendelkező uraként (Anantaśeṣa – Viṣṇu fekhelyéül szolgáló sokezer fejű isteni kígyóként) is, hogy [a tudatlanság] és a szenvedések sokaságát elpusztítsa. Ő minden tudás forrása, akinek alakja, kísérete által körbevéve, makulátlanul tisztán ragyog. Ő az örökkévaló Úr, aki az önmegvalósítás folyamatának (yoga) adományozója és annak tökéletes művelője.” .4
A hindu vallási és jógahagyományokban élő legenda szerint.5 nem sokkal azelőtt, hogy Patañjali a fizikai világba alászállt, az Úr Viṣṇu — Anantaśeṣa tekervényein pihenve — Śivának, az univerzum pusztulásáért felelős félistennek a csodálatos táncát figyelte. Annyira elbűvölte és elégedetté tette Śiva félisten tánca, hogy transzcendentális teste elkezdett remegni, s az egyre nehezebbé vált Anantaśeṣa számára. Amint a tánc befejeződött, a remegés is nyomban megszűnt, az Úr teste pedig újra könnyűvé vált. Anantaśeṣa meghökkenve kérdezte Urát, mi okozta ezt a rendkívüli változást. A kérdésre válaszolva a Legfelsőbb Úr elmagyarázta neki, hogy az Úr Śiva táncának szépsége és magasztos mivolta hatott rá ilyen drámaian. Csodálattal hallgatva a történteket Anantaśeṣa alázatosan hangot adott annak a vágyának, hogy ő is megtanulhassa a tánc művészetét, amely által elégedetté teheti a Legfelsőbb Urat, Viṣṇut.
Az Úr Viṣṇura komoly benyomást gyakorolt Anantaśeṣa őszinte vágya, és megjövendölte, hogy egy napon Śiva áldásában részesíti majd szolgálatkész magatartása és odaadása miatt. Ennek köszönhetően a fizikai világban megnyilvánulva Anantaśeṣa áldásában részesítheti az emberiséget azáltal, hogy az önmegvalósítás (yoga) útjára tanítja őket, illetve beteljesítheti vágyát, és a tánc mesterévé is válhat egyben. Ezek hallatán Anantaśeṣa eltűnődött, hogy vajon ki fogadja majd őt fiává, ki lesz az édesanyja.
Ugyanebben az időben egy Gonikā nevű erényes yoginī (a jóga útját gyakorló nő) imákkal fordult az Úrhoz, mert fiúgyermekre vágyott. Gonikā olyan utódot szeretett volna, akinek átadhatja mindazt a tudást és megvalósítást, amelyre a jóga gyakorlása által szert tett. Mivel nagyon aggódott amiatt, hogy idős lévén kevés ideje van már hátra, gyermeke pedig még nem született, elhatározta, hogy imákkal fordul a Legfelsőbb Úrhoz, aki minden vágyat képes teljesíteni. Ennek érdekében egy egyszerű áldozatot ajánlott fel a Napnak, amelyet a Legfelsőbb Úr evilágbeli megnyilvánulásának, s főleg az ő „látóképességének” szoktak tartani. Miután leborult a Nap előtt, áldozati felajánlásként felemelte vízzel teli tenyerét – hisz ez volt az egyetlen ajándék, amire szert tudott tenni –, és egy fiúgyermekért könyörgött hozzá.
Mindezek láttán Anantaśeṣa rögtön megértette, hogy Gonikā megfelelő anya lesz a számára. Amint Gonikā arra készült, hogy felemelje kezét és felajánlja a tenyerében levő kis vizet a Napnak, rápillantott a saját kezére, és megdöbbenve vette észre, hogy egy egészen kis kígyó kúszik benne. Még jobban megrökönyödött, amikor néhány pillanat múlva az apró méretű kígyó emberi formát öltve azonnal a földre borult Gonikā előtt, majd megkérte, fogadja őt gyermekévé. Természetesen Gonikā nagy örömmel a fiává fogadta az apró jövevényt, s mivel az imára kulcsolt kezébe (añjali) az égből pottyant le (pat), Patañjalinak nevezte el a fiút. Gonikā mindaddig szeretettel gondozta a mennyei utódot, amíg az délceg ifjúvá nem cseperedett. A Padmapurāṇa szerint Patañjali fizikai világbeli megnyilvánulása Atri (a hét fő ṛṣi6 közül az egyik) és Anasūyā gyermekeként Ilāvṛta-varṣán — a fennkölt szépségű, az anyagi világ mennyei régióiban lévő területen — történt, amelyet félistenek és megvilágosodott személyek népesítenek be. Innét szállt alá e földi világba, hogy az önmegvalósítás útjáról beszéljen.
Az ilyen és ehhez hasonló, legendásnak is tekinthető részletekkel telitűzdelt életrajzi leírások valójában több titkot rejtenek el előlünk, mint amennyit felfednek; ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy Patańjali egy nagyszerű ṛṣi volt, aki azért jelent meg az emberi társadalomban, hogy megossza bölcsességének gyümölcsét azokkal, akik már éretté váltak annak befogadására.
Bármi is legyen az igazság, annyi bizonyos, hogy a Patañjali által rendszerezett és összefoglalt filozófia, illetve a gyakorlati útmutatások már évszázadokkal korábban is léteztek a védikus jóga-tradíciókban, s útmutatásként, követendő tanításokként jelen voltak valamennyi, önmegvalósításra vágyó szent életében. Ma már senki sem vitatja, hogy a Yogasūtra a jógahagyomány legfontosabb elemeinek és gyakorlatainak olyan mesteri módon bemutatott tömör összefoglalása, amelyeknek eredetét könnyűszerrel vissza lehet vezetni az purāṇákon és upaniṣadokon keresztül egészen a Védákig.
Yogasūtra tulajdonképpen egy gyakorlati kézikönyv, amelyet már ősidők óta a rājayoga kinyilatkozásának tartanak, amelyet az idők folyamán szent magyarázók fejlesztettek tovább, bontottak ki a szentírások és saját tapasztalataik fényében. Így született meg Vyāsa (4-5. század) Yogabhāṣya című magyarázata, Vācaspati Miśra (9. század) ez utóbbihoz fűzött szómagyarázata Tattvavaiśāradī címmel, a már említett Bhojarāja (11. század eleje) Rājāmārtaṇḍa című magyarázata, valamint Rāmānanda Sarasvatī (16. század) Maṇiprabhā magyarázata és Vijñābhikṣu (15-16. század) jegyzete, amely aYogavārtika címet viseli.
Patañjali Yogasūtrája univerzális alkotásnak számít, hiszen az önmegvalósítás különböző aspektusait foglalja magába, miközben a sāṅkhya filozófia egyetemes metafizikai téziseit egyesíti a Bhagavadgītāban részletesen feltárt bhakti, vagyis a személyes Isten (Īśvara) előtti meghódolás folyamatával.7Természetesen a különböző irányzatok képviselői mást és mást emelnek ki a Yogasūtrából, nagyobb jelentőséget tulajdonítva egyik tanításának, mint a másiknak. Meg kell értenünk azonban, hogy a Patañjali aforizmáit tanulmányozó bármely iskolához tartozó embernek lehetősége nyílik arra, hogy megtisztítsa az életét és a gondolatait, hogy eltökéltebbé váljon a transzcendens kutatásában és végezetül, hogy közelebb kerüljön Istenhez, saját forrásához, aki Patañjali szerint az élőlény anyagvilágból való felszabadulásának a kulcsa.
A mű négy fejezetből áll. Az első fejezet az úgynevezett Samādhipāda, amely a koncentrációról és a lelki elmerülésről szól. Ez a fejezet gyakorlatilag bemutatja a jóga teljes folyamatát, felvillantva a jógi által elérendő végcélt is. A második fejezet, a Sādhanapāda a jóga-folyamat konkrét, rendszeresen végzendő lelki gyakorlatairól (sādhana) beszél. A gyakorlatokban technikai és tisztán transzcendens, lelki elemek is helyet kapnak. Patañjali e fejezetben fejti ki a kriyāyoga és az aṣṭāṅgayoga folyamatait, különös hangsúlyt helyezve a lelki életet gyakorlók életében követendő szabályokra. A harmadik fejezetben, amely a Vibhūtipāda címet viseli, a jóga megfelelő gyakorlása során esetlegesen jelentkező különleges képességekről hallhatunk. A negyedik fejezet, vagyis a Kaivalyapāda pedig a végső felszabadulásról (az anyagi világtól való teljes elkülönülésről) szól.
Yogasūtra mindenek előtt az elméleti „felderítőutak” korlátain túlmutat
és szellemi szabadság utáni kutatásban. Ugyanakkor ez az alkotás is – mint minva gyakorlati segítséget is nyújt a lelki den misztikus tudományág, amely túlhalad az érzéki tapasztalat ingoványos határain – minden egyes mondatánál újra meg újra megerősíti kapcsolatát azzal a létfontosságú kérdéssel, amely létezésünk egyetemes értelmét kutatja, és egyben a világi kötelékek és az illúzió alóli felszabadulást keresi. A Yogasūtra felhívás az önuralom módszeres elérésére, amely olyan magasságokig emelkedik, mint az önmagunk megismerése, s az eredetileg végsőkig tiszta lényünknek az Örökkévalósággal és Istennel való odaadó találkozása.

Néhány szó a Yogasūtra e fordításáról

Az e kiadványban található fordítás magyarázó jellegű, amelyben az egyes szanszkrit kifejezések fordítását a jógahagyományoknak megfelelően adjuk meg. Amellett, hogy a fordítás az eredeti szöveget hűen adja át, az (egyszerű zárójelekben) olyan jelentések is megtalálhatók, amelyek az adott szövegrész, illetve kifejezés jobb megvilágítását célozzák. A fordításban a [szögletes zárójelen] belül pedig olyan információ, illetve szöveg található, amely közvetlenül az adott sūtra szövegében nem található meg, de amely az a) előző sūtrákból, vagy b) a szövegkörnyezetből, illetve c) a fordítói és a gyakorlati hagyományokból következik. Reménykedem benne, hogy e fordítás minden olvasóm elégedettségére szolgál majd, s tényleges bepillantást nyújt a Yogasūtra első fejezetének titokzatos világába.
Köszönettel tartozom mindazoknak, akik szakmai tudásukkal segítették e fordítás megszületését: Dr. Ruzsa Ferenc indológus-filozófusnak, az ELTE docensének, Jeney Rita (Amṛtānanda Devī Dāsī) indológus-régésznek, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola szanszkrit-tanárának, valamint Csadó Szilviának, aki a szanszkrit szöveg editálását végezte.
Végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom Lelki Tanítómesteremnek, Śrīla Śivarāma Swami Mahārājának, aki az önmegvalósítás útjára vezetett, s azóta is kísér rajta töretlenül.

Első fejezet
SAMĀDHIPĀDA
Tanítás a lelki tökéletességről

I. 1–4. A jóga célja és hatása [A Yogasūtra tartalmának összefoglalása]

1sūtra
atha yogānuśāsanam
Most következzék a jóga tanításainak [előző korok hagyományai alapján történőmagyarázata.
2sūtra
yogaś cittavṛttinirodhaḥ
A jóga az anyagi tudatfolyamatok megfékezése.
3sūtra
tadā draṣṭuḥ svarūpe ‚vasthānam
[Ha ez megtörténtakkor a Látó (az egyéni léleksaját [eredetiformájában helyezkedik el.
4sūtra
vṛttisārūpyam itaratra
Más esetben [az egyéni lélekaz anyagi tudatfolyamatok [aktuálisváltozásaival azonosul.

I.5-11. Az anyagi tudat, vagyis a citta állapotainak, sajátos változásainak típusai (a vṛttik típusai)

5sūtra
vṛttayaḥ pañcatayyaḥ kliṣṭākliṣṭāḥ
Az anyagi tudatfolyamatok (vṛttikállapotai ötfélék lehetnek. [Ezekfájdalmasakvagy olyanokamelyek nem okoznak szenvedést.
6sūtra
pramāṇaviparyayavikalpanidrāsmṛtayaḥ
[A vṛttik öt csoportjaaz érvényes ismeret szerzésea téves ismeretszerzésa fogalomalkotás [és ábrándozás], a (mély)alvás és az emlékezés.8
7sūtra
pratyakṣānumānāgamāḥ pramāṇāni
Az érvényes ismeret megszerzésének [módszerei1az érzékszervi tapasztalás 2a következtetés és 3a szent hagyományok [múltból]alászálló tanításai.
8sūtra
viparyayo mithyājñānam atadrūpapratiṣṭham
A téves ismeretszerzés (viparyayaolyan hamis tudás[t eredményez], amely nem felel meg [a tárgy valódijellegének és megjelenésének.
9sūtra
śabdajñānānupātī vastuśūnyo vikalpaḥ
A fogalomalkotás [az anyagi tudatban bekövetkező olyan változás (vṛtti)], amely a szóbeli tudásból következikés amely e közölt információtárgyának távollétében jön létre.
10sūtra
abhāvapratyayālambanā vṛttir nidrā
A mélyalvás az anyagi tudat (cittaolyan állapota (vṛtti), amely a nemlétezés tapasztalásán alapul [s amelyben az anyagi tudat működésemegközelítőleg és ideiglenesen szünetel].
11sūtra
anubhūtaviṣayāsaṁpramoṣaḥ smṛtiḥ
Az emlékezés valamely [korábbantapasztalt tárgy [vagy körülményilletve benyomásanyagi tudatból történőel nem vesztése.

I. 12–16. Az anyagi tudatállapotok (vṛttik) megfékezésének (nirodha) eszközei

12sūtra
abhyāsavairāgyābhyāṁ tannirodhaḥ
[A fent említett anyagi tudatfolyamatokrendszeres gyakorlással és [az érzéktárgyakról valólemondással [illetve a tőlük valóelkülönülésselmegfékezhetők.9
13sūtra
tatra sthitau yatno ‚bhyāsaḥ
Ezek közül a gyakorlás a[z anyagi tudatfolyamatokmegfékezett és szilárdan stabil állapotának fenntartására tett folyamatos erőfeszítés.
14sūtra
sa tu dīrghakālanairantaryasatkārāsevito dṛḍhabhūmiḥ
Ez [a gyakorlásakkor áll szilárd talajon [és akkor vezet megfelelő eredményre], ha hosszú időn keresztülmegszakítás nélkülnagyfigyelemmel (s a téma iránti odaadássalés szorgalommal végezzük.
15sūtra
dṛṣṭānuśravikaviṣayavitṛṣṇasya vaśīkārasaṁjñā vairāgyam
A lemondás az a tiszta és szabályozott tudatállapotamelyben [az emberlegyőzi a „látott” [az érzékekkel közvetlenül tapasztalható evilági]és a „hallott” [a Védák által kinyilatkoztatott túlvilágimennyei]10 élvezetek iránti szomját.
16sūtra
tat paraṁ puruṣakhyāter guṇavaitṛṣṇyam
E [lemondás (vairāgya)] legmagasabb rendű formája azamikor a lélek (puruṣafelismerése [megtapasztalása és a róla szóló tudás]következtében a fizikai világ (aélvezetére való vágy teljesen megszűnik.

.

I. 17–20. Az anyagi tudatfolyamatok (cittavṛtti) megfékezésének formái és osztályai

17sūtra
vitarkavicārānandāsmitārūpānugamāt saṁprajñātaḥ
A saṁprajñātában [amely a meditáció gyakorlása és a lemondás által elért racionális és szabályozott tudatállapota [meditációs tárgydurvafizikai szintű mérlegelő analízise (vitarka), ugyanakkor annak finomfizikai szintű elemzése (vicāra), valamint a[z ezekből származó]boldogságot tapasztaló anyagi Énilletve öntudat (asmitārūpavan jelen.
18sūtra
virāmapratyayābhyāsapūrvaḥ saṁskāraśeṣo ‚nyaḥ
A[z anyagi én (asmitārūpa)] megszűnésének felfogását gyakorolva [a jógi eljuthategy másika racionálison túli tudatszintre (asaṁprajñāta),amelyen a korábban említett tényezők [a meditációs tárgy durva fizikai szintű mérlegelő analízise (vitarka), ugyanakkor annak finomfizikaiszintű elemzése (vicārā), valamint az ezekből származó boldogságot tapasztaló anyagi Énilletve öntudat (asmitārūpa)] csupán a tudatalattilenyomatok (saṁskāraformájában maradnak fenn.
19sūtra
bhavapratyayo videhaprakṛtilayānām
Az anyagi létezés öntudata az anyagi természetben elmerülő [hétköznapi élőlényekreés a durva fizikai testtel nem rendelkező [mennyeilényekreis jellemző.11
20sūtra
śraddhāvīryasmṛtisamādhiprajñāpūrvaka itareṣām
Mások számára [akik nem kötődnek az anyagi öntudatuk fenntartásáhozaz igaz tudás a hitena bizalommal telihősies törekvésenafigyelmen (és emlékezésen), valamint a teljes lelki elmerülésen (samādhikeresztül nyilvánul meg.

I. 21–23. Az anyagi tudat (citta) megfékezését segítő tényezők

21sūtra
tīvrasaṁvegānām āsannaḥ
Ez [az igaz tudás és a tökéletességközel van azokhozakik lelkesen és állhatatosan törekednek [s akiknek gyakorlásaintenzív és szigorú.
22sūtra
mṛdumadhyādhimātratvāt tato ‚pi viśeṣaḥ
[Attól függőenhogy gyakorlataikatenyheközepes vagy erős intenzitással végzikmég közöttük is lehetnek sajátságos különbségek.
23sūtra
īśvarapraṇidhānād 
Vagy [tartozzon valaki a jógik bármelyik kategóriájábaaz Isten iránti odaadással eléri a célt.

I. 24-28. Az Īśvara (Isten) jellemzői

24sūtra
kleśakarmavipākāśayair aparāmṛṣṭaḥ puruṣaviśeṣa īśvaraḥ
Az Īśvara (Istenolyan [transzcendentális tulajdonságokkal rendelkezősajátos Személy (Puruṣa), akit nem érintenek meg a szenvedés[tkiváltó tényezők], sem pedig az anyagi tettek és azok visszahatásais akit semmiféle [fizikai születésbe kényszerítőhatás nem befolyásol.
25sūtra
tatra niratiśayaṁ sarvajñabījam
Benne a mindentudás magja felülmúlhatatlan.
26sūtra
sa eṣa pūrveṣām api guruḥ kālenānavacchedāt
Mivel nem korlátozza az időő az ősöknek [és a régi korok tanítóinakis a tanítómestere.
27sūtra
tasya vācakaḥ praṇavaḥ
Őt fejezi ki a szent oṁ szótag.
28sūtra
tajjapas tadarthabhāvanam
A[z oṁ szótagfolyamatos ismételgetése közben annak jelentését (az Īśvaráta tudatban kell tartani.12

I. 29–32. Az anyagi tudatfolyamatok (cittavṛtti) szabályozását akadályozó tényezők és velejáróik

29sūtra
tataḥ pratyakcetanādhigamo ‚py antarāyābhāvaś ca
Ennek köszönhetően még a belső tudat [a lélek eredeti tudatais elérhető, [melynek következtébenaz akadályok is eltűnnek.
30sūtra
vyādhistyānasaṁśayapramādālasyāviratibhrāntidarśanālabdhabhūmikatvānavasthitatvāni cittavikṣepās te ‚ntarāyāḥ
Az anyagi tudatot szétszórttá tevő akadályok a betegséga mentális tompultsága kétség (döntésképtelenség), a hanyagsága lustaságamértéktelenség (és a lemondás hiánya), a csapongó érzékek [okozta hibás tapasztalás], a cél [és egyfajta szilárd helyzetel nem érése,valamint az instabilitás [vagyis a már elért célilletve helyzet stabil fenntartására való képtelenség].
31sūtra
duḥkhadaurmanasyāṅgamejayatvaśvāsapraśvāsā vikṣepasahabhuvaḥ
[Az anyagi tudat szétszórtságánakvelejárói a boldogtalanság (szenvedés), a lehangoltsága végtagok remegése [illetve nyugtalansága],valamint a szabálytalan be– és kilégzés.
32sūtra
tatpratiṣedhārtham ekatattvābhyāsaḥ
Ezek leküzdésére az Egy Igazság[ra irányított meditációrendszeres gyakorlása [vezet el].

I. 33–40. Az anyagi tudatfolyamatok (cittavṛtti) megfékezését segítő további eszközök

33sūtra
maitrīkaruṇāmuditopekṣaṇāṁ sukhaduḥkhapuṇyāpuṇya
viṣayāṇāṁ bhāvanātaś cittaprasādanam
Aki önmagában kifejleszti a boldogsággal szembeni barátságosságota szenvedés iránti együttérzéstaz erényesség irányában tanúsítottörömötvalamint az erkölcstelenséggel szembeni kiegyensúlyozottság tulajdonságaitannak tudata megtisztulttálecsendesültté [válik].
34sūtra
pracchardanavidhāraṇābhyāṁ  prāṇasya
[A tudat lecsendesült állapota opcionális lehetőségkénta légzés kibocsátása és visszatartása [tehát a légzésszabályozásáltal is elérhető.
35sūtra
viṣayavatī  pravṛttir utpannā manasaḥ sthitinibandhanī
Ez [a lecsendesült tudatúgy is elérhetőhogy az elmét (manasegy érzéktárgyra irányítva szilárd (mozdulatlanállapotba hozzuk.
36sūtra
viśokā  jyotiṣmatī
Vagy [az elme stabilitása azáltal is elérhetőhogy az elméta lélek szenvedés nélküli sugárzó természetére összpontosítjuk.
37sūtra
vītarāgaviṣayaṁ  cittam
Vagy akkor is [ez történikha a jógia tudatát szenvedélytől és ragaszkodástól mentes tárgyra [rögzíti].
38sūtra
svapnanidrājñānālambanaṁ 
[Az anyagi tudat (cittalecsendesülése azáltal is elérhetőha annak állapotaaz álommal teli alvás és a mélyalvás tudatállapotairól szólóismereten [és az erről szóló meditációnalapul.
39sūtra
yathābhimatadhyānād 
Ehhez hasonlóan [az anyagi tudat kiegyensúlyozottsága a jógi általkiválasztott és a hagyomány által jóváhagyott bármilyen [tudatistabilitást elősegítőtárgyra rögzített meditációból [is származhat].
40sūtra
paramāṇuparamamahattvānto ‚sya vaśīkāraḥ
[Ily módona jógi tudatának hatalma az atomok szintjétől (paramāṇua teljes univerzális megnyilvánulásig (paramamahatmindenrekiterjed.

I. 41-44. A megtisztuló tudat szilárd állapotainak típusai

41sūtra
kṣīṇavṛtter abhijātasyeva maṇer grahītṛgrahaṇagrāhyeṣu
tatsthatadañjanatāsamāpattiḥ
A [meditáció közbenlecsendesülő tudat elmerül a meditáció tárgyábanés egy áttetszőhibátlan kristályhoz hasonlóan [amely bármelyhozzá közel kerülő tárgy színét felvesziő is felveszi annak tulajdonságaitEbben a módosult tudatállapotban (samāpattiaz érzékelő (ajógi), az érzékelés folyamata és annak tárgya szinte eggyé válik [s a jógi számára végül megszűnik mindena meditációja tárgyán kívül].
42sūtra
tatra śabdārthajñānavikalpaiḥ saṁkīrṇā savitarkā samāpattiḥ
Amikor [az anyagi tudat lecsendesültállapotában a durva fizikai [tartományba eső meditációs tárgyelemzésével kapcsolatos szavakilletveazok jelentése (tehát maga a tárgy), valamint az általuk képviselt tudás létrehozta fogalomképek együttesen játszanak szerepet a tudat[meditáció során történőátalakulásábanazt savitarkā (elemző gondolkodással együtt járó s durva fizikai szintre épülősamāpattiḥnaknevezik.13
43sūtra
smṛtipariśuddhau svarūpaśūnyevārthamātranirbhāsā nirvitarkā
Amikor [e folyamat soránaz emlékezet [és a tudatteljesen megtisztulúgy tűnikmintha nem létezne a saját formájahiszen a tudatbanegyedül csak a [meditációtárgya van jelenEz a nirvitarkā (az elemző gondolkodás folyamatát már mellőző durva fizikai szintűsamāpatti.
44sūtra
etayaiva savicārā nirvicārā ca sūkṣmaviṣayā vyākhyātā
[A savitarkā és a nirvitarkāsamāpatti bemutatásávala savicārā– és a nirvicārāsamāpattit is bemutattukamelyek [az előzőekhez hasonlóan,dea finomfizikai tartományban jönnek létre.14

I. 45-51. A samādhi két típusa

45sūtra
sūkṣmaviṣayatvaṁ cāliṅgaparyavasānam 2.
A finom tartomány[ban történő meditációakkor ér végetamikor [a meditáció tárgyamár csak megnyilvánulatlan és differenciálatlan(aliṅgaanyagi jellemzőkkel rendelkezik.15
46sūtra
 eva sabījaḥ samādhiḥ
Az eme [a sarvitarkā-, a nirvitarkā-, savicārā– és nirvicārāsamāpattifolyamatok által létrejött tudatállapotok valójában csak a maggal (anyagiokkalrendelkező [illetve arra épülősabīja samādhi [kategóriájába tartoznak].
47sūtra
nirvicāravaiśāradye ‚dhyātmaprasādaḥ
A nirvicārasamāpattiban való jártasságnak köszönhetően [az intelligencia kitisztulsmegnyilvánul a lelki önvaló [a valódi énragyogása.
48sūtra
ṛtaṁbharā tatra prajñā
Ebben az állapotban [a jógi eléri azta bölcsességetamely az igaz tudást hordozza.
49sūtra
śrutānumānaprajñābhyām anyaviṣayā viśeṣārthatvāt
Ez a bölcsesség sajátos jellege (tárgya és céljamiatt különbözik mind a hal
lás [az érzékszervek],16 mind pedig a logikai következtetések által megszerzett tudástól.
50sūtra
tajjaḥ saṁskāro ‚nyasaṁskārapratibandhī
E [nirvicārasamāpattiban megnyilvánulóbölcsességből születő tudati lenyomat legátol minden más [anyagi tettek és gondolatok általvagyakár a savitarkānirvitarkā és savicārā samāpatti által létrehozotttudati lenyomatot.
51sūtra
tasyāpi nirodhe sarvanirodhān nirbījaḥ samādhiḥ
Amikor ezek [a nirvicārasamāpatti során keletkező rendkívül finomde még anyagi tudati lenyomatokis megszűnnekazt maggal (anyagiokkalilletve alappalnem rendelkezőnirbījaḥ samādhinak [nevezzük].
iti pātañjalayogasūtre prathamaḥ samādhipādaḥ samāptaḥ
Így végződik Patañjali Yogasūtrájának első fejezetemelynek címe „a lelki tökéletességről”.

sére is utalhat.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *