A spirituális utak szövevényében, hogyan ne tévedjünk el?

A spirituális utak szövevényében, hogyan ne tévedjünk el vagy hogy ne ragadjunk le.és hogyan érjünk el sikert?

Amikor az emberben felébred a vágy, hogy megcsömörlik a limitált materialista életben és elkezdi keresni az élete értelmét, szenvedésének okát, és halál után jövőjét, akkor általában vonzódást fejlesz ki egy folyamat iránt. Milyen folyamatot fog keresni? Hát ami a materiális karakterével, kötőerő kombinációjával kompatibilis. Amikor egy kezdő spiritualista “érzi a lelki szférát”, az csupán az elméjéből származó elképzelés rávetítése egy folyamatra, mert érzi a kompatibilitást. De ez a kompatibilitás materiális kompatibilitás. Mivel a kezdő lelki gyakorlónak nincs érzékelés a lelki energiákra, ezért általában az elméje által félre van vezetve. A külsőséges dolgok miatt, a mentális hasonlóság, a vonzó intellektuális gondolatok miatt azt érzi “ez az én utam”. ezért van az szinte minden lelki gyakorlónál, hogy egy idő után kirühesedik neki a folyamat és azt érzi megrekedt. Sok spirituális, vallási folyamat alkalmas arra, hogy az embert kivezesse a materiális tudatállapotból az Önvaló keresésének útjára, de tudnunk kell azt, hogy a spirituális életben való fejlődés, olyan mint amikor egy kisgyermek felnőtté cseperedik. Minden életszakasznak megvannak a sajátos jellemzői, gondolatai és különböző szinteken természetesen más oktatási folyamatra is van szükségünk. A spiritualizmusban is így van. Minden tudati fejlődési szintnek meg van a kompatibilitása a egyénnel az adott állapotában. Az egyetlen probléma az amikor egy spirituális folyamatokba kerülünk, minden folyamat a saját útját nevezi ki “egyetlen útnak” Természetesen amikor egy tudati szinten gyakorol valaki, akkor csak azt látja be, amit eddig ő bejárt, szóval az ő nézőpontjából igaz az, hogy nincs magasabb (Neki).
Ezzel még nincs is baj, ha az illető teljesen elégedett az úttal amin jár, de ha úgymond “kinőtte már a cipőt” , ha nem ad a folyamat neki válaszokat, nem ad megvalósításokat, akkor ne féljen tovább lépni, mert itt beragad és ez oda is elvezhet, hogy teljesen kiábrándul minden spirituális útból. Ne féljen szembenézni azokkal a szemrehányásokkal amik fogják érni őt abból a folyamatból amit nagy tisztelettel maga mögött hagy.
Nincs “egyetlen út”! Ahogy a Bhagavad gíta mondja “minden út hozzám vezet” Minden út egy bizonyos szintig vezet el. A végső Igazság felismerésének pillanatáig nincs megállás.Ami nem csak elméleti gondolatokat és reményeket fogalja magában, hanem a Teljes önmegvaósítottság örökké való tudással és gyönyörteljes állapotának állandó tapasztalásáig.
Minél magasabb szintre jut egy spirituális gyakorló, annál jobban kinyílnak az “érzékei” és képes lesz megállapítani egy folyamat tartalmát, erejét, lehetőségeit. Egy haladó, fejlettebb jógi azonnal felismeri a folyamatokat és a gyakorlóit az energetikájukról. Ez nem egy ezoterikus maszlag, hanem valóságos folyamat. Csak az tudja akinek ez a képessége kinyílt. Ezek a felismerések a filozófiai vitákon is túlmutatnak. De a kezdőnek fontos tudnia, hogy spiritualitás területén van egy nagy flexibilitás.Senki ne ragadjon be olyan helyekre, folyamatokba , ahol szenved, ahol mindennap túl él és engedi presszionálni magát dogmák által, vagy közösségi elismerés által egora ható nyomása által. A spirituális folyamatok vezetőinek is kellene érteni ezt, hogy a lelki élet, nem tud működni erőltetve, “megerőszakolva”. Az önmegvalósításnak egy gyönyörteljes folyamatnak kell lennie a lelki élet minden szintjén. Önmagát gyönyör által generáló expanzív folyamatnak kell lennie. Ha valaki így képes fejlődni lépcsőről lépcsőre, ha az egyetlen motivációja a lelki életben, hogy csak tisztán akarja tudni az Igazságot.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *